Ugyanazon a vonaton
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 01. (687.) SZÁM – JANUÁR 10.A szomorú arcú
kócos cigánylány aki
a buszmegállóban
nevető öccse kezét markolja
szorítja nem engedi
rá nem néz de
el nem engedi.
A bácsi akinek
nevetésbe fúl a köhögése
aztán
köhögésbe fúl a nevetése
és alig láthatóan
megcsóválja a fejét.
Isten mikor éppen
túl erősre főzi a kávét
túl szorosra gombolja a nadrágját
túl magasra akasztja a tükröt
túl hangosra állítja az ébresztőórát
és elmosolyodik:
tévedni isteni dolog.
És én
a következő vagonon.