Tündérbál

Gheorghe Codrea: Díszletterv L. Godeanu Zamolxe című darabjához, 1973

           (Retro)

I. Fotó

Az üres szombat délutánokon.

Bájtalan vasárnap reggeleken.

A közöttük dorombolva rejtőző

versbűvölő éjszakákon.

Néha s végül semmi se fontosabb,

égetve-ragyogóbb, mint ahogy

ott ültünk némán Peterhofban,

a világ legszebb szökőkútjainál,

színezüst zuhogó vízpermetben.

Testünk-lelkünk rejtekeiben egy

lehetetlen szerelem végítéletével.

1. Saját időszámításunk

legutolsó áttetsző pillanatai.

Azóta fonom (fonod?), varázsolom

surrogó ostorrá egy sose-volt-lesz

regény téphetetlen álomszálait.

II. Tundra

Terelik őket.

Havas mezőkön.

Ahol a nyomaik szertefutnak.

Recsegő folyók jegén.

Megvakul minden emlékezet.

Medvecsapáson.






Amíg élek.

De az én birodalmamban

dereng valami szerelmes igazság.

Tánya Szmirnova utca.

Al. Nyezvanov tér.

Mindörök és törölhetetlen.

Betűsétány.






Muzsikaösvény.

Majdnem költemény.

III. A „C” korszak bája. Utoljára

Jól tudhatnák a jelenlévők,

ha az ész nem volna túlrövid:

az ember elvtársak dolgoznak

szeretettel, serényen, éjt nappá téve,

drága hazánk…satöbbi…satöbbi…

És mi is itt fenn mindnyájan

tevékenykedünk.

Míg önök, úgymond, könyvet írnak.

Amiből nem lesz kenyér, se hús.

Se nadrág.

Se bászketcipő.

IV. Jelentkezés

Én a büntetésükre szavazok.

És vallok ellenük, ha kell.

Naponta látom megjelenni őket,

hallgatagon és hívatlanul a

tükreimben.

V. A lázadás

Elvtársak! Szeretném

szarvánál megragadni

az Alkalmat!

Kedves elvtársak! Fogadjátok

fogcsikorgatva hallgatólagos

Soha Bele Nem Egyezésem!...

VI. Kóló

Ilyen Még Sosem Volt –

Nem is lesz!...

Ropják az örök

vadonatúj táncukat,

kurjongatva, sej, önfeledten

az önmagukba szerelmes,

százszorszép nemzedékek.

VII. Taraf

Majoránna zöld levele!

Fújjon meg az isten szele…

VIII. Esti korzó

Hová tűntek?

A Méltóságos Bicegők.

Az Ünneplőbe Öltözött

Öregharcos Dicshimnusz Faragók.

Hová lett az Ígéret Földje?

A Minden Idők Túlélése?

Sétálgatnak föl-alá szemcsés

alkonyi visszfényben,

elveszett hitek nyomán, visszhangjában.

Képzavarban: ezer hiányjel.

Százezer fogalmi ellentmondás.

IX. Lovagias

A föltett kérdést megértettem.

Nevezze meg a segédeit!

X. Csoportkép

Halmozottan

Előnyös

Helyzetű

Pártszájtépők.

Utoljára

Javasolom:

Énekeljük

El Az

In-ter-na-ci-o-ná-lét!

XI. Naplótöredék

…és a nagy házak

elorzott álmainkban,

álmaitokban!?

Melyik szobában lakunk? Laktam!

Cikkcakkos életemben?

Benyithatunk-e? Szabad?

Titokzatos ebédlők.

Dohányillatú dolgozók.

Színháztermek homálya.

De hol az otthonunk? !

Mért titkolják? Már száz éve.

Ismeretlenné züllesztett

városainkban.

XII. Ársz poétika

Legyen benne

Egy hűha! Egy hahó!

Tengerfenéken

úszó űrhajó.

Legyen benne mindenek előtt

egy méltatlankodó nahát!

Valaki, aki önkívületben

mást is szeretni kezd,

nem csupán önmagát.

Ködvitéz, aki rikoltozva

lovagol át a dombon!

Valaki – aki éjjelente

cirmosan kocogtatja ablakom.

És bebocsájtom.

És – ki nem mondom…

Legyen benne az a

Lenge legyintés!

Kószáló remény.

Egyensúly!

Sza

ka

dék

von

zó

pe

re

mén.

XIII. Kedves!

Úgy (el) bántunk

az életünkkel, mintha

lenne belőle még egy.

Ám az élet –

akár a becsület.

XIV. Békesség miatt zárva

Királyságomban tehát

nem volt, nincsen, nem lehet

se jobb, se bal (oldal).

Az én királyságomban

végzetesen unják

– vészjósló szerelmeim és

tündöklőn virágzó elleneim –

mindazt, ami itten

naponta

nem történik…

XV. Omega

És az apák

végtelen sorokban

várják, hogy a fiak

visszatérjenek.

És a fiak

végtelen sorokban

nem térnek vissza

soha.