.svg)
Kett Groza János: Egy múló élet dinamikája
(Árkossy Mester születésnapjára)
Hetvenötöd,
hetvennégyem,
szomszédolnak
gyalogszélen.
Amit raktak
fölparázslik,
ráfúj egyik,
ráfúj másik.
Ami marad,
már csak az van,
mi nem tűnik
holdban, napban,
s nem tűnik el
ige-réven,
marad idők
igenében.
Hogy volt bűn is,
nem csak érdem,
rég átsejlik
az egészen –
létünk múltja
idelátszik,
Barabbásig
és Tamásig.
Igazam van?
Nem tudhatom,
hűvös vagyok,
mint a malom,
függő minden
részecskétől,
nullás-liszt a
galambvértől.
Láttatsz embert,
láttatsz szentet,
furulyást és
eszementet,
Szent-Györgyöt és
szentségtelent,
Kondor Bélát,
reménytelent,
állnak veled
mindahányan,
úgy, mint susogás
a hársban.
Finom neszük
rejtjelezed,
s lezárod
az üzeneted.
Jön majd más kor,
erre, másra,
s megrendülten
néz a hársra.
Hogy vagyunk, nem
mendemonda.
(Van ki nekem
azt kotyogja.)
Még ha túl is
a reményen,
még megcsörren
rabedényem.
Még rám köszön
hetvenötöd.
Még visszaszól
hetvennégyem.
