A migrénnel mintha üzennének a majdnem túlvilágról,
most mégis a rokon lánynak viszek szentelt vizet,
mert nem alszik tőlük napok óta, nyugtatós papírok
csörögnek a lába alatt, ahogy sír, a templomból
szereztem, ami egész közel van hozzánk, mondom az
atyának, mire kell, szellemek ordítják szét a lakást,
finoman elhúzza a száját, inkább elárulhatná, milyen imát
kell mormolni ilyenkor, hová kellene önteni a szentelt
vizet, a küszöbre vagy máshová, a múltkor nálunk is volt
tértisztítás, állítólag egy nő szelleme állt a konyhában, rossz
érzés volt keresztül járni rajta reggel, mikor feltettem a kávét,
mégis csak élt még, akárhogyan, de jelen volt, mintha erőszakot
követtem volna el, tudtomon kívül, sokáig nem is esett olyan jól
a kávé, aztán töltöttem neki is egy csészével, mikor egyedül voltam
itthon, nem jutott eszembe csak ez a közhely, éppen harangoztak.