.svg)
Dorel Găină: Figyelj! Figyeld magad! Figyelj minket!
Huszonegyedik század
Számon tarthatják, mit telefonoztam?
Ugyan kérem! Ez rég divatjamúlt!
Egy virtuális világháborút
nem szolgálhat többé ily ócska program,
melyben a megfigyelő mindig ott van,
ahol a megfigyelt. Ma már a súlyt,
a hangsúlyt másra fektetik, ha úgy
tetszik, sokkal egyénibbre szabottan
s szabadabban jelentheted magad.
A világhálón kúszó szolgahad,
ki sok-sok kósza hírt fröcsögve böngész,
már minden sóhajt kiszolgáltatott.
Akár a Lear királyban, itt a csempész,
amott pedig őrült vezet vakot.
Fuck the pronouns!
A vén gonoszlán zöldre mázolt hajjal
fészbukján üdvösséget osztogat.
Sok fércművel, mit mennyekig magasztal,
elárasztja a pécsi POSZT*-okat.
Zakót, nadrágot harisnyára szabdal,
személyes névmásokat fosztogat,
s amint terítve áll az ingyen-asztal,
lerágja mind a zörgő csontokat.
Ha már a nőnemért is összeszidnak,
bejegyzi magát ős-neutroidnak,
talált fiút binárisan nevel.
Nem számít nála már se bőr-, se bélszín,
ha nem fehér, pályázhat rá a mainstream,
s titokban duzzad álcázott kebel.
* – Országos Színházi Találkozó
Protokoll
Az embert, ha színházigazgató,
mindenki gyűlöli. Így szólt apám.
Az állítás végképp megnyugtató,
különben folyton visszatartanám,
mi oly gyakran előkívánkozik,
s ami mindenképp visszavonható,
ha az ember színházban dolgozik,
kivéve, hogyha épp igazgató,
s ennélfogva mindenki gyűlöli,
e deszkaságon nincs számára jó,
pedig a színpad folyvást bűvöli,
kiváltképp, ha már nem igazgató.
Furcsa tavasz
Zöld csápjaival terjed,
szívemben nő a május,
maszkban kínálja orgonáit
a sarki virágárus,
elmaradt karneválról
szomorú álcák jönnek,
kikandikál a város,
kacsint a vízözönnek,
milyen hónapban indult,
mikor térhetne vissza
Noé apánk az árral,
amíg az Úr fölissza
elázott arcainkról
a bűnt, mert nincs ítélet,
s minden fajtából kettőt
békében együtt éltet.
Jozefa szomorú szentkép
Jozefa szomorú szentkép,
ódáját angyalok zengték,
amíg az Opera téren
vacogott azon a télen.
Sohasem tudhatta senki,
mért akar kenyeret enni,
semmi mást – vörösbort inni,
csupán az utcákban hinni.
Amikor a diktatúra
kiköltözött a körútra,
bevonult egy üzletházba,
fedél alatt tovább fázva.
Furcsamód azóta ott van,
boltokban, kirakatokban,
messziről engedi nézned,
s inti, hogy nem kell a pénzed.
Kabátja mindig a régi,
bérbe vett s kibérelt kégli…
Esténként, amikor berúg,
megpihen vállán egy kerub.
