.svg)
Bede Kincső munkája.
festett garázsajtók közt keskeny útelágazás
kérdezték mennyire van még innen
mondtam mint minden idáig
de ne tegyenek fel ilyeneket nekem
mert hogy lehet így érkezni ugyanoda
de legalább a kezüket szorítsam meg
azt a száraz tapasztalatot
a sűrű hajlatokat
mondtam hogy sosem hittem a kézfogásokban
majd átlőttem a mellkasukat és néztem
a lepattogzott hintát amire csak akkor ültem
mikor visszajöttél
és hajtottam be a térdem előredőlve
és nyújtottam ki a lábam hátrahajolva
nem volt más csak az oldalmozgások hiánya
szabadságfoka a merev testnek
minden kilengéskor
elhittem az egyensúlyt
a halál Orbán Ottóval zöldre vár a zebrán
jelzőlámpák fényében kerülgetek névtelen kutyakölyköket
sárosak könnyűek mint a gyalogátjárók
száraz húsukkal fekszenek a jelzőlámpák mögött
de meghalnak mikor elnevezem őket
jobb nekik ha nem tartoznak sehová
nem tartoznak nekem sem
sárosak könnyűek
nem kérdezem meg miért
azt kérem maradjanak legalább pár napot maradjanak
de ők színes húsúkkal fekszenek
bomló mintái a perzsaszőnyegeknek
a parketteket simára csiszolom és kiszellőztetek
sétálni indulok a folyóparton
villamossínek mellett állok dagasztóteknőmmel
magnéziumot rágcsálok
villamosokkal szabdalom fel süteményeimet
gyalogátjárókra lesek
fűszálat rágcsálok
ráhajolok a tavaszi aszfaltra
új koptató réteget kevertek
a szavannák állatainak bőrét
(mentés)
ha a szekrénysorok nélkül költözöl
ők kiszellőztetnek végleg önmagukból
eresztik ki a szagokat a fából
mint az első éjszakán
az előtted ott lakóét
és megérzi ezt majd az új lakó
hiába adod át sietve a kulcsokat
a parketta közé behullott hámsejteket
piszkálja kifele a résből
figyel a mozdulatra
és megismeri majd az összefüggéseket
a rendszeres ébredést a padlón
a sietséget az előszobából
felsepri a lehullott darabokat
és elhiszi hogy így már nem vagy ott
de a hajlás marad a bútorokban
a becsukhatatlan szekrényajtók
a fogantyúk alatti lepattogzás
az anyagba zúzott milliméterek
(nincs mentés)
átjárás volt a falból
gombák jöttek a kanapé helyére
a csíkos papucsba
saját nyelvükre írták át a könyveket
bemásztak a tévé mögé hogy átharapják a voltokat
túrták fel a préselt lemezt ahogy tudták
nekik sem volt lakberendezőjük
mozdulni kellett volna
megállítani a növekedést
de inkább csak álltam ott
mint aki nem jártas az oldatokban
Tófalvi Előd 1996-ban született Székelyudvarhelyen. Jelenleg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem drámaíró szakos hallgatója, drámát és verset ír.
