(Tilalom-napló)

Látta Pokol fejedelmének dúlásit az égbőlA nagy Hatalmasság, s a pár embernek elestét,Szánta sohajtozván (...)
John Milton: Elveszett paradicsom (Ford.: Baróti Szabó Dávid)
1. Amikor március elején boldogan birtokba vettük az új lakást, nem is sejtettük, hogy néhány nap múlva a szabad- és munkaidőink száz százalékát benne fogjuk tölteni. Akkor bizonyára korábban rendeltünk volna például mosógépet, nem pedig akkor, amikor az a bizonyos láthatatlan kéz bemutatott a javak szabad áramlásának. A mosógép ausztriai forgalmazója sem büszkélkedhet nagy realitásérzékkel, ugyanis a szállítási időt egy hétben lőtte be, ami nem kevés, ha az áru raktáron van, ahogy azt a mosógép képe melletti zöld ikon jelezte, de nem is sok, tekintve, hogy az alkalmazottak feltehetően a négy fal között, a csemetéikkel közelharcban próbálnak a helyzet urai maradni. Így okoskodtam, miközben létrehoztam a felhasználói fiókomat és megnyomtam a fizetés gombot. Azonban a hét elteltével a mosógépünk még mindig in Bearbeitung, azaz feldolgozás alatt volt. Ezt a mosógép képe melletti nyugtalanítóan narancssárga ikon jelezte. És mert a narancssárga már nem piros, de még nem is sárga, nemhogy zöld, kimostam a kagylóban néhány alsóneműt a következő három napra, majd ugyanazzal a lendülettel tárcsáztam volna az ügyfélszolgálatot, ha időközben a forgalmazó minden telefonszámot nem törölt volna a honlapról. Csupán egy e-mail cím árválkodott az oldal alján azzal az ígérettel, hogy igyekeznek a legrövidebb időn belül válaszolni. Az azóta eltelt egy hét nem merítette ki a legrövidebb idő kereteit, csak az én idegrendszeremet.
2. Amikor elkezdtük lekaparni a falakról a tapétát, még nem sejtettük, hogy Ausztria egyik legnagyobb háztartási gépeket forgalmazó cége, „az elektromos paradicsom,” nem állja a szavát. Azt tudtuk, hogy a lakás a feje tetejére fordul majd, és hogy még az álmaink is csikorogni fognak a szemünkbe hullott portól, de hát a meszelés ugye fertőtlenítés is, gondoltam én akkor. Még a költözés előtt beszereztünk mindent, ami a meszeléshez kell – a maszkoknak később különösen nagy hasznát vettük – úgyhogy bőszen nekiestünk spaknival a tapétának. Amikor este levetettük a koszos ruhákat, beléptem a „paradicsomba”, a felhasználói fiókomba, hogy megnézzem, hol késik a mosógépünk, amelyet aznapra vártunk. A mosógép melletti kocka vészjóslóan narancssárga volt. Másnap kikotortuk a szennyes kosárból a tapétaragasztótól megmerevedett holmikat, maszkot tettünk, és folytattuk, ahol abbahagytuk. Magamban úgy okoskodtam, hogy ha nem gondolok rá, hamarabb megérkezik a mosógép.
3. Már tíz napja, hogy a mosógépünknek meg kellett volna érkeznie. Egyébként voltak olyan rendeléseink, amelyekkel nagyobb szerencsénk volt. A ruhaszárító például napok óta ott árválkodik a teraszon. Közben a ruháink olyan merevek lettek a portól, hogy már nélkülünk is felveszik az alakunkat, sőt, az is lehet, hogyha szépen megkérjük őket, befejezik a meszelést. Megérkezett a serpenyő, a lámpasor a teraszra, a kék takaró az ágyra, a szintetizátor lába, sőt, még a Kínából rendelt maszkok is megérkeztek. A futár, aki a maszkokat hozta szólt, hogy a kulcs kívülről van a zárban. Akkor már négy napja nem voltunk kint a lakásból. Általában hétfőnként vásárolunk be egész hétre. A boltban mindenki észrevétlenül próbál gyúródni és rád mászni, hogy elkapja előled az utolsó csomag vécépapírt, miközben te a szemedre csúszott maszkot igyekszel valahogy kéz nélkül az orrnyergedre letornászni. Én olyan stresszes lettem ettől a darwinista social distancing-től a boltban, hogy a múltkor véletlenül elloptam két üveg vizet. A legközelebbi élelmiszerüzletbe egyébként már két hete nem mehetünk, mert az első nagy bevásárlás alkalmával levertem a futószalagról egy üveg bort. Ha babonás lennék, akár oksági kapcsolatot is feltételezhetnék a törött borosüveg és a nyomaveszett mosógép között.
4. Ma sikerült telefonon elérni az ügyfélszolgálatot! Az történt, hogy a honlapon megjelent egy telefonszám. Lám-lám, valamire csak jó, ha az ember szemmel tartja a jövendőbeli mosógépe forgalmazóját. Első próbálkozásra a zenehallgatással lement az összes centem. Másodszor Skype-on próbálkoztam, mert ott kiszámoltam, hogy megfelelő mennyiségű büdzsém van a fél órányi zenehallgatás után a pár perc beszélgetésre. Mondták, hogy minden rendben van a mosógéppel, nemsokára postára teszik, s jövő utáni héten akár már meg is érkezhet. Felvetettem, hogy ilyen esetben esetleg lehetne tájékoztatni az ügyfelet a vásárlási feltételek változásáról. A hölgy azt válaszolta, hogy á, semmi gond, minden a legnagyobb rendben van a rendelésünkkel, s a mosógép akár már a jövő utáni héten megérkezhet, de legkésőbb az azutánin. A teraszon ülök és az utcát bámulom, ahol zömében étel- és amazon-futárok nyargalásznak. A jövő utáni hétre gondolok. Vagy az azutánira. A szomszéd házba épp becsenget valaki. Amíg várja, hogy ajtót nyissanak neki egy laza csuklómozdulattal kipenderíti a taknyot az orrából, majd ugyanazzal a kézzel benyit. Kisvártatva kijön egy nő, becsukja maga mögött az ajtót, kivesz egy maszkot a kabátja zsebéből, megforgatja, hogy a megfelelő oldala kerüljön kívülre, majd felapplikálja a szája elé. Most már biztonságban van.