THEATRUM TEMPORIS. Levelek az utókornak. XIII. levél. A létezés kabaré-színháza

I. A továbbiakban ama kikerülhetetlen és kézzelfogható Kérdés is meg fogfogalmazódni Te előtted: mi is a LevésLevének és ős-Levesének e bőséggel bőröződő, teo-teatrális Színe s lételméleti Kérge – az Idő mint Idom s mint Plátó-i-Plótinosz-i Idea?...
II. E Kéreg a Kérelmezett Kérdésre Kért Felelet: a Felső, vagyis – a reggeli Rérégi régióiban még regélhető és remélendő Igazságnak – a talpáról a Tefejed Tetejére állított, el-Felejtett, Fel-ejtett Fele.
III. A Válasz valójában mindig is választható.
IV. A Realitás, a mentálisan realimentált, az Elmeéllel feltelítődő, a rektifikált, a Rectóra, azaz a Te Általad az önnön Színére Tett, a re(in)staurált, az újfent és váltig állítódó, ám mégis színe-váltó, Változó Valóság is csupán egy Válasz, egy vállalt változata az Ide-lennleendő Lex-Legis – az Egész osztódó Törtjei révén Törölhetetlenné vált Törvény mint Történelem – a Lógosz, a Verbum Vibrationis, a Rezgő Ige – a Húr, az Űr-Úr – Igazság-Igájának.
V. Minthogy a váltig ÉgőÉgEgóként s Egészként is Egy-Ész gyanánt, sőt angyali, láng- és Ég-Észként működik.
VI. Ugyanakkor fogalmi szinten minden elfogadott Válasz egy olyan alig megfogant s félig megfogalmazódott, azaz úgymond mégis megfogott, noha mindenenek ellenére félt s felettébb elfojtott Vágyaknak fogkárpótlást szolgáltatni, amely egyféle Felső Feleletet vár az Igazság másik, kiegészítő Felétől.
VII. A Várakozás, a Vágy és a Válasz alkotta háromszög (▼/Δ) a Te Teátrumodban, a Mi Mítoszunk Színpadján központi – s nem utolsó sorban – központozási háttéralakzat.
VIII. Az Idő mint Kéreg, mint Ké- avagy Ká-Test, mint karma-kavargású Karnalitás, az Idő-Idom, mint a HúsHuzatának és Hozadékának, a nyilván Hasítható (vö. fr. hacher, hasítani) Hasnak, azaz a Bennünk lévő Bendőnek a topológiailag kiforduló, alaktani megjelenése, az Idő mint a megtestesülő Idom, mint Forgó és Forró Forma, mint az Ide-Idézhető s mindig idei, az Ide-Idomuló s az élőlények Idegrendszere által is mért és metronomizált Idő, az Idő mint az egyetemleges Lét-LéForrása nem más, mint a túltelítődő, túlcsorduló, az önmagából kipréselődni, kirepítődni, sőt a magát katapultálni óhajtó-epedező létezni-Vágyás önmaga fele megfogalmazott Kérése.
IX. A Héliosz-i-Elíziumi és Ré-i Réteg-Rétekközösen-mozgó Koz-Moszának köztes, csillag- és Mezón-Mezein keresztülterelhető s a Térréterülő s terjeszkedő Tempus terhét hordozó Terra-Tella, a Terü, a Föld, vagyis Gaasztrális Gasztronómiájának az Edényeiben (vö. gör. eidosz, alakzat, idom) rotyog, fő, fortyog, és forog a forró Lé-Lét, a LevésLevese valójában a folyékonnyá oldódott Kő, a fluidum-mechanikai, áramlástani Közeg.
X. Gé valójában egy Gép, egy Kép-Gép, amely azzal a rendkívüli képességgel rendelkezik, hogy a Forró Forma, a Tempus Temperatúrájának-hőmérsékletének, a Korok Korongjainak a Forgása (vö. fr. forger, kovácsolni) révén Ké-, illetve Ká-testeket, azaz nemcsak optikailag optimizált és opcionálisan érzékelhető-látható, hanem egyben szilárdítható Képeket is képes készíteni a Káoszból.
XI. A korai Ké-, illetve Ka-Korpusz mint szilárdított, kalcinálódott Kép életjelenséggé való élesülését és jelesülését történetesen a biológiatörténeti, őskori Kagylók megjelenése jelzi, minthogy a Káiroszba kerülő Káosz kellős közepén a mindeneket összekapcsoló, s a Lé-Léttér-teremtő kimérődése és önfölosztódása (divisiodivina) folytán a képességbeniségéből a saját képiesüléseként megkapott Ka-test – az ontológiai Körforgás Kötőanyaga – a Közös Közeg – azaz: a Kő áll.
XII. S az ebből föl szálló Pára – a Párom – épp Te vagy, a GőzGyőzelme, a Le-csapódott Lé, a Lé-Le-k!... Amelynek Te, a Tete (vö. cig. tete, apa), Te, a Tata, Te, az Atya, Te, Teósz, Te, a Tekintetes Tekintő, Te, a páros számú, duális Te, Te vagy az ontológiailag ikerített, kettőzött Mása, a Második és Másolandó, a kétszer kiadandó Ké-Teste, vagyis a képességbeni és képlékeny Képe.
XIII. A Ké-, illetve a Ká-test tehát a Létezés helyzetszerepköri fölvállalás-lehetőségének – a (pale)ontológiai Káirosznak, a kedvező pillanatnak – a sikeres s eképp szakrális teremtménye, hisz az Ég által Lét-Lévé és Levéssé égetődő, kalcinálódó Káirosz folyton-folyvást (re)inkarnálódik, azaz Ká-testeket kap.
XIV. Az immár kész Ké-test kameraforgató kaméleonizmusa, kacsacsőrű emlősi (Ornithorhynchus anatinus), khiméra-i, alkímiai és hibrid-hübriszi karaktere több látványos eredményt mutathat fel az Anyai Anyag mitikus LiberMutus-ának (Néma Könyvének) a formai forgószínpadán. A Ké-test metamorfotikus, Proteusz-i, s nyilván bio-teatrológiai mimikri-képességeket is mozgosító és megvalósító élő-Képekként, valamint topológiailag is képlékeny alakzatokként szolgálja a szervesülő (vö. fr servir, szolgálni) élettant, s e mindinkább kiterebélyesedő szolgálat eredményeképpen megjelenik a bio-kelléktári Kéz és Kar, majd ezek eszközi, protorobotikai meghosszabításai: a Kés és a Kard.
XV. Az élőlényekben szervesülő, Ide-Idézett-Idő az ingerekre (vö. fr. ingérer, lenyel, elfogyaszt, beavatkozik ; rom. înger, angyal) válaszoló s az emezeket kanalizáló, közvetítő és levezető idegrendszerként jelenti ki, jelzi s közli önmagát, hisz a Ké-test legmegrázóbb fiziológiai és neuro-elektronikai feszültség-kisülése nem egyéb, mint a nemi testiség-gyakorlat csúcsíveként értékelt Kéj-érzet.
XVI. S alkalmasint eme utóbbi jelenség jelzi az érzékszervi, szenzuálisan szentesült szinten a Ké/Ke~Ká/Ka-testnek – azaz a Kezdeti Karnalitásnak – az önnön Anyai Anyagához, vagyis a Káoszhoz mint halom-halmazállapotú Űr-Ürülékhez, mint kozmoszi Kosz-Közeghez, mint a minduntalan Idegen Idejű s Mostoha Mostmoszatos, mozgó, mocskos, s mindhiába mosott Mocsarához való, hazatérő katabázisát, proto- és ultra-ornitológiai leszállását.
XVII. A Ka-test Háza és Hazája – a Fészek, a fermion-Fekáliákból felhalmozódó Fekete Lyuk – pedig az a Héliosz-i Háló-Hely (lásd ang. hell, pokol), az a Locus és Lakás, a transzkozmicizálódott, hiperbiológiai, poli-polarizált Polip-Pókok s egyéb filogenetikai Hiba-Hibridek ama Pokálja és Búvóhely-Búrája, ahol a RöptKalandora, Re~Ra, a Rabló, a Raptor, a Reptében Ragadozó, Ravasz Reptilia, a Sarkcsillag-lakó Sárkány-Kígyó, a karmaival mindent magához Ragasztó Plejádok, ahol Hét Napcsillag, a Fiastyúk-Kotló ezennel Ká-Korpuszokat, kiköltendő és óvott Ovum-Novumokat tol ki a nyílthalmazú, intergalaktikus csillagködök rádióhullámokon keresztül keresett és érkező kód-kloákáiból.
XVIII. Az opticizálható és ezenmód kékként színeződő Ké-test vaginális vágányai fele kergetődő, Vad Vágy – a Levés, a VagyásVágya – óhatatlanul Kérget, azaz Ka-testet Kap.XIX. A Ké-test s a vulkanikus Kén kémiai megjelenésével indul Jelen és Jel gyanánt, s a Ké-test képességbeni képződése a képiség általános, megismerési együtthatóvá válását jelenti az ontológiai, Terra-i és Teo-Teatrális Színpadon.
XX. A Mi Kettőnk – teo-teatrális Textus-Textíliáinkat, Szó-Szöveg-Szövetünket – Halmaz-Hálónk, e diagrammatikus Út-Uterus függőleges koordinátáját – a Függönyt – zuhantassuk-engedjük hát le e mostoha Mostba, s eme megesőEseményUtán lépjünk a Lét léptékeinek az onto-optikai és egyben a dramaturgiai Színeket is színlelő, színváltó Színpadjára mitológiai Másainkban és Maszkjainkban!...