THEATRUM TEMPORIS. Levelek az utókornak Tizenkettedik levél. Az ontodramatikai zarándoklat

1. Minthogy e Szó-egyvelegből szövött Szöveg, ez az általam már szóló s szálló Testté, onto-teatrális Tetté s itt Lenn, a Lenni Ige igenlő világában a Te Testamentumoddá is lett Szövetség – a már a föntiekben bemutatott módon megkötött s az ilymódon szerzett, szerves és pszicho-szerveres Szerződés – a Szereplő, vagyis a Szeretett s emennek misztikus és transzcendens Szeretője, a Szerző között minden kétségen kívül a Te Temporalitásod, a Te időbeliséged viszonyítási rendszerében jöve létre a Jövő-Múltjában, e Leveleknek nem lehet és következésképp nem is lesz vége soha a sóvárgott s vissza-visszasóhajtott, idői és idézhető Ide-Lennben, sem az itteni, efelőli Most Muszájában, sem pedig az ontológiai Túloldalra tolódó, túlsó, Ottani Otthon és Akkor Korában.
2. A Lét letális (vö. lat. letum, i, halál) Kül-Küszöbeit, a minduntalanul ártó s arató, haragos s harapós Halál, a római, marcona és maró Mors-Mars-Mavors (vö. fr. mort, halál; fr. morsure, marás, harapás) hatalmi határvonalait mindenképp mindenki meghaladja.
3. Minthogy a Halál e biológiai binom – azaz a személyesített létezés – még azon, legutolsó eseménye, amely révén a nyilvánvalóan éles Életnek a különböző élek, szakított szakaszok, hasított hasábok és a szakrális sarkok (lásd chakrák) misztikus metszései mentén mentődő koordináta-rendszeréből s mértani, Mercurius-i léptékeiből kilépünk.
4. Ámde a Létezésből való kimenetelünket megelőzően az Élet Éleinek eme kereszteződése Keretet szolgáltat a Menny, a Menhely, a Menekültek által Kért Kert számára, amely a továbbiakban a Ház, az Ott-Hon, a Haza, a Hant (vö. fr. hanter, kísérteni), valamint a Halmaz szerepét tölti majd be a létezésből való kikászálódásunkat (vö. rom. casa, ház) követően.
5. A Menny azon, a nevelést s a női jellegű meg a növényi meghatározottságú növekedést biztosító Nevelde, ama, valamennyi lényt Belbecsű Bölcssé gyámolító Bölcsőde, amelyben a térgörbület gödrében gördülő Gömb-Gomb és gyűrtté gyártott Gyűrű – a Teke, a Terra Terve, a Planéta Plánja (vö. fr. plan, terv, sík) – s emennek permutációs kombinatorikája mátrix-halmazonként sorozatosan, vagyis önnön sorsszerűségében kibontakozhatott.
6. E földfölötti Mentőállomás, ezen égi Menedék-hely, a Menny és ennek Halmaz-Halom-s-Halottas-Ház(piramis)-lakó, gyászolt Gyámolítottjai ki-kihívják, s ingerlik (vö. rom. înger; fr. ange, angyal) a háromszorosan nagy, a hírneves (Héra-i, Hermész-i, Homérosz-i), s eképp a méltán hangos, a Halandókon meg önmagukon, a Halhatatlanokon is messzire hallhatóan hahotázó Mirmidon-népségek, a Pszükhé-i lét-léptékesítő, de szárnyavesztett, ám ünnepelendő meglepetéseket tartogató Lélek-Lepkék, Hangyák és Angyalok, vagyis az olümposzi isTenek-Théoszok-Látók nevezetes nevetését.
7. Ge, a Teke Gettójában Valakik Valánk vagy Vagyunk a Walhallában, azaz a Paradicsom Paradigmatikus Játszóterének üdvhozó Udvar-Színpadán, amelynek lépcsőin a Hol-Nem-Volt-Holt odahagyott galaxisaiból jövet a Van mint a Vonzás erőterébe szakramentalizált sikerrel és szerencsésen le- és elmerültünk.
8. A kétdimenziós és -élű, éles Élet, valamint a még biológiai jellegű, már csupán Egyetlen – azaz: a világegyetem-teremtő Egy(ség) nélküli, számozatlan, számtalan, vagyis: a zéró (0) – síkban záródó határvonalként jelentkező Halál közötti át-menet kulcsa pedig épp a Menny.
9. Vagyis az a Mentális Men-Hely, a menekülő Száműzetés azon mende-mondainak mondott Menedék-Háza, a transzcendens Mentés ama szines színhelye és nem közönséges Szkénéje-Színpada, ahol a Holt, a Hulla az önnön szimetrikai Tengelye és Éle mindkét mentén elterülő, Éles Élet számára Mára már nem más, mint pusztán algebrai Üres-Halmaz s ritmikusságában is önismétlődő aritmetikai, számtani Nulla a volt-vala Valami, az Egy(ség) tűnt s történelemmé tört tükörképeként.
10. Most már nyilvánvalóvá és ősien is megösmertté leend oda-Lent, ott-Lenn számodra lényed lényege is, az, hogy valójában Tenmagad – aki most még Ott égsz és élsz mint Égi Egy, mint Egész – az, hogy Te Lettél, vagy Vagy, vagy Te Leszel Itt is, Ott is, de bármiként Lenn, ezen szimetrikus Szó-Szövet, eme teo-teatrologikus Textus-Textília Tengelye.
11. Mert Te vagy a Lik, a Fészkes Fene-i, Fényes-és-Fekete Lyuk, a saját sejt-hamvaiból kikelt Féniksz [Phœnix]-Madár), a Locus (vö. lat. locus, i, hely), a Lak s az ebben elfogyasztandó Lakoma, vagyis Te vagy az Agyi Agapé.
12. A számtani Nulla, a személyesített Hulla – vagyis Luna-Széléné – a Holt Hold – Szélének a Színe-és-Háta – auto-mimétikus szám: Zeus-t (Seu eus-t, pour les Connaisseurs ...) mint az izekre szedhető Üzeneteket űző-hordozó és üzemeltető Világ-Hordó (vö. lat. hortus, i, kert) abroncsait váltig pántoló Pántokrátort, mint a Mindenséget-megtisztító Tűz-Tisztet, Kurátort (vö. rom. curat, tiszta; fr. court, kurta) s panaceum-Zérust ugyanaz a köldöknéző, magamagát mímelő, önutánzó ösmétlés, ugyanaz az egyhangú, egyhúrú perpetuum immobile, ugyanaz a váltig tartó változatlanság jellemzi, mint az önmagába Záródott Zarándokot, a Hullát, aki az Egyiptomi Halottaskönyv teo-teatrálisan mumifikált Dialógus-teste által kijelölt szereposztás szerint kénytelen végtére még az Ősök Összegződéseként színrelépő Osiris szerepét is magára vállalva eljátszania.
13. A Khem-honi, egyiptomi Duat1 duális Másvilágába, azaz a Másik, pontosabban a Második Világba eljutott Hulla sorsának, vagyis soronkövetkezően sorozatos, túlvilági szerepcseréinek az emblémája s gyakorlati védőeszköze pedig nem lesz más, mint az elhunyt halotti Maszkja és Öltözéke, az anyagiasított hason-Más.14. A theószi tervezettségú Teke mint informatikai Téka két félteke, az ontológiai, élő Fél és a másik, a méltán félt, mert ismeretlen, a metafizikai, fénylő Fél közötti összeköttetést és transzcendens közlekedést a Hit mint Híd biztosítja.
15. Minthogy a Halál mint transzcendens informatikai Háló egyenlő az egykori, szemantikai föltöltöttségű személy föllépésével a metafizikai létezés ama forgó-Színpadjára és Mőbius-szalagjára, amelyen az optikai érzékelhetőségű Szín s ennek alter egója, Mása, a nemkülönben Szöveg-Szövetként fonódó és fonetikus Fonák egyetlen, köztes síkon szaladva váltig egymásba átjátszik és átalakul, következésképpen a Halál létszínházi szingularitás-pontja sem egyéb, mint egy kétélűnek tűnő, de ezt a látszólagos, ábrázolhatatlan és ábrándkeltő ál-kettősséget valójában az önazonosság állapotába átirányító eszköz-folyamat.
16. A Halál eképp tehát egyfelől az Út új szakaszát megnyitó, természetes Terminál, másfelől meg a hajdani Út Utolsónak meglelt s végtére is kínnal-bajjal avagy sebesen megtalált, megkapott Kaputt-Kapuja, amely által az Egykori Egyén, az Ex-Ego száműzetik a létezés általánosan érzékelhető hullámhossz-sávjának a szórásterületéről.
17. A kairosz-ban (vö. gör. kairosz, rendkívüli jelentőségű pillanat) történő alkalomnak megfelelően a tömegszállítóeszközök is az alkalomhoz illőek: Kháron kórosnak s károsnak tartott, ám valójában szakrális és sárkányi Sár-Szekerének, Ladik-Ládájának, Korporális méretű Koporsójának, a Tetemnek kijáró, szarka-szárnyú és természetesen fa-ágakból készült Szarkofágjának, Toth totális s persze tautológikus Tutajának – a Lélek eme, a madáralakú Bá-testét kilövő űrhajói – révén a még égő és élő Lélek szerves és szerver-részét képező Szellem kőszáli, jó, Iovis-i, Zeus-i Sasként el is száll, el is menekül sebesen a halandók egymással parolázó parlamentjéből, s be is fog tudni képes lenni menni2 a Menny-ország szerencsésen örökmozgó, révületi (vö. fr. rêve, álom, révülés, szendergés) Révébe.
18. Ezen a bizonyos, hol hosszabb, hol rövidebb, néhol széles, de főképp gyakorta fölöttébb szűk és szükségszerű Úton jut majd el a Tetemmé totemizálódó és totalizálódó Ex-Exemplum-Én a létezés-stratégiailag jutányos Jutalom, az igenelt és igényelt, Igei Ígéret Fölső Földjére.
19. Hol a meg- és kiérdemelt dicséretek dicsőségével s az üdvözülés méltányosan elnyert üdvözleteivel – avagy előnytelen esetben: foggal meg karmikus karmokkal és körmökkel – fogja majd fogadni a Thule-i Túlvilágban még zöldfülű s vadonatúj sors- és bá-testű Bajtársat a Boly, a már akarva-akaratlanul is úgyszintén csupán a Bá-testükkel bíró s a más-világi, bájos újszülöttek fölött bábáskodó, bolyongó Boldog-lelkek bolygói, bolybani és bágyadt csoportszelleme.
20. Ám a Levés e Leveleiben már több alkalommal is fölemlegetett, emlékezetes és fölemelő, ontológiai Utunk valójában korántsem vonatkozik – s nem is szorítkozik – kizárólagos módon a földi paraméterekben való Létezésre, mivel az Út mint az egykor élő Elődök létezésbeli és eképp záros zarándoklatát másoló, ismétlő Utánzás genetikailag s környezetileg is eleve megszabott határok között fönnálló protokollja s mentális mintája a transzcendens létezéshez fölfejlődő, hasznos és azonosuló Hasonulás metafizikai játéktere, s következésképpen az Út eme eszközi minőségében az épp még folyamatban lévő létezés mint látszólag véges út Után is folytatódik.
21. Út nélkül képtelenség az Utánzás, tudniillik az Út Mint Minta, mint a Kő-Kor által megépített s az azóta is ép Út az a követendő modell s az a kötelező eljárási mód, aminek a mentén, ami szerint minden rendű s rangú Költő s Szerző eljár.
22. Az Út az, ami Után menne és meend végbe a mindig más és másolódó, Más-világi Ma Majdanjában s az Ég Mégjében az emberi lényeget átmentő s a Mennybe vivő Mimészisz, a Mi Mimésziszünk, a Hajdan-Ma-Majdan tragikomikus trilógiájában Tematizálódó Tempus, a Te és a Teke Ide-Idézhető-Ideje.
23. Út híján Utókor sincs, hisz Út híján nincs ami szerint folytatódjon a létszínházi szereposztás, tehát nincs is hogyan s mivel, nincs, aminek az ész-eszményi és eszközi, instrumentalista segítségével utánozni.
24. Az Út valójában az ontológiai forgalom, az örvényeltető forgatás, az üldöztetés, az üzedelem, az Űzés – vagyis: a Létezésben lefolytatandó üzemeltetést kifejező-kinyilatkoztató-kiugrató, fluidum-mechanikai Üzenet – ama kibernetikai, távvezérlésű irányítóeszköze, amely oly villanó világokba, oly soká Keresett Keretekbe s Kért Kertekbe Kerültet be bennünket, ahová az Út hiányában sohasem jutna el a transzcdendens Jutalma felé igyekvő emberi lény.
25. Az Üzenet, a Benti Benzin, mely bennünket ösztökél, hajt és űz egyszerű: a szentháromsági, hermetikus Szegletekbe szegzett Szem személyesülten szemiotikus Szim-bóluma – a létezés hullámhossz-skáláján optikai rezgés-érzékléssel, vagyis a Látással és a titáni, Atlasz-i, atlantiszi eredetű-örökségű Átlátással rendelkező Lény, a Létezés ténylegesen operatív résztvevője – valójában az az onto-szemantikai, jelentés-ontó Személy lehet csupán, aki a kvantumfizikai Adó és a transzcendens, metafizikai Ádám teo-teatrális szerepkörét is betölti, vagyis csakis az, aki Ád, s akinek ezért következésképpen Áldásban is lesz része.
26. Aki/Ami nincs, az nem ad, egyfelől, mert, úgylehet, (már) nem adhat képességileg, másfelől pedig mert különben sem adhatott volna soha, ha egyáltalában sem létesíttetett; ami meg, ami még kémiai semmit sem ad le és ki, az az egyetemleges Lé örvénymozgásaiban nem vesz részt, tehát nem létezik. Addig létezel, amíg adsz.
27. Mi Mint Mentális és Mimetikus Zarándokok immár óhatatlanul az Utánzás Útjára zárolttattunk, s eképp mintegy a Zár Várában, a galaktikus Lakatban lakunk.
28. Az antik Élíziumi és Éléusziszi Mezőkön s az ezzel egybeeső keresztény Jutalom Kertjében, ahová mindannyian jutunk – avagy világian szólva: a Tetemeket mágikus és magmatikus magvakként csíráztató Temetőben – minden emberi lény onto-szemantikai, jel- és jelentésontó Személlyé s metafizikai rádióállomássá, Adóvá, újszülött űrlénnyé, kozmikus Teremtménnyé, vagyis transzcendens Ádámmá – válik.
29. Mert az Úr az Űr, az Űr az Út, az Út az Úr, s mert az Úr az Út, s az Út az Űr.
30. Vagyis: a latin Tella-Tellus-t, a Téli és Tele Tekét meg a görög-germán (vö. rom. ger, jég, fagy ; fr. germer, csírázni, kikelni ; fr. frère-germain, unokatestvér), sarkköri Thulét is gyermekeként tápláló, s a Telített Túlvilágra minket, Téged s engem, teleportáló Tej-Út3.
31. A földi Vég mindenképp az égő Ég, minthogy a földfölötti Ég sem egyéb, mint az Egységgé égő, Hold-alatti Vég.
32. Utunk Utolsó kikötője az egyiptomi Ré/Rá Nap-, illetve Raj-isten Réve (vö.fr. rêve, révület, révülés, álom, stb), ahol is minden Tetteink mint minket űző, kísértő-követő, üzenetközvetítő Tetem-Totemek s mint Következetes Követek bennünket bensőleg érnek Utol az Úton.
33. E Rév – a Van Vámja – nem egyéb tehát, mint a Kozmosz kométáit is magábaszívó Cső: Gaia galaktikus Csöcse, amiből a Csönd Csöppjeiként – azaz: theoszi, teleportálható s mindent telíthető Tejként – csöppenünk mi is mimétikus módon majd egyszer újfent életként Elő avégett, hogy megint elvirágozhassunk, s hogy Véghez vihessük mesésen messzi és misztikus misszióink, az Út Új, reánk osztott-szabott-mért, Mercurius-i föladatait, hívó hivatásaink és külsőült küldetéseink a Di-visio Di-vina (az Isteni Osztás) által szerkesztett metafizikai szereposztás szerint.
34. A Halál Halmain, Halmazain, Hálóin s az értetten érzett s az eképp értékelt Értznél (vö. lat. aes, aeris, ókori bronz [ ¾ rész réz + ¼ arany ], érc, érték, ércszobor, réz, bér) is maradandóbb Kapuinak a Kháron-i Khá-testeket kárhoztató Portáljai Után az Úton az arany- vagy vér-narancsként csillogó Csille-Csillag*, az Aldebaran4 követőjármű űrállomása következik.
35. Itt az Ítélet fog fogalmazódni, mert Ő, az Aldebaran, az Utat követő Arany-Kő, a Bölcsek Köve és Öve (vö. arab. الدبران , ál dábárán, a Követő), hisz Ő a Kísér(t)ő, a Tanító Tanú, a Hüádészek Hádészébe és a Tárgyak Tárnájába s Tárjába, a Tár-Tároszba zárt Tán-Tálosz, a Kő-Közösségi Kő-Vetőnk, minthogy Ő az elásottan lemásolt Hason-Más, a Második, a Másik Iker Sík, az Arany-Árny, az Aura Ura, az

A S P E R

A S P E R A A D A S T R A S T R A

!

Jegyzetek:
1 A Du-át avagy az Ám-Tu-át, Á-Kért, Á-Mént-ész, Nétér-Kértét az egyiptomi teológia Túlvilága, ahol Rá, a Színész-Szereplővé Személyesített, jelmezes és Sólyom-Sas-álarccal magát rejtő Nap az űrNyugatról Keletre utazik minden éjjel s megharcol Ápofisz démonnal. Haláluk után az emberek lelkei is ide érkeznek végleges ítélethozatal végett.2 A szövegben most megjelenő ún. túlösszetett avagy halmozott (vö. fr. temps surcomposé) igeidő szándékoltan helytelen, mert az elfogadott nyelvtani kategóriák rendszerében bajosan elemezhető, noha stilisztikailag és a beszélt nyelvben gyakorta használt3 Naprendszerünk a Tejút Galaxis része. A Tejút (1011), azaz 234 milliárd csillagból áll és kiterjedése 80 ezer fényév. Középpontjában a Locus, a Hely, az 1974-ben felfedezett Sagittarius A*szupermasszív feketelyuk és rejtélyes rádióforrás áll. Utóbbi tömege 4 millió naptömeg, s a Földhöz viszonylag közel, 25 900 ± 1400 fényévre található. A Sagittarius A*sugara 6 745 330 305 km.4 Az Áldébárán (α♉, Alpha Tauri) az égbolt 13. legfényesebb csillaga. Előtércsillaga, de nem tagja a Hyádok (Méhkas) nyílthalmaznak. A csillaghalmazok lehetnek gömbhalmazok, mozgási Halmazok, csillagáramok (Ursa Maior/ Nagy Göncöl, Corona Berenices/ Berenice Haja) vagy nyílthalmazok, mint a Hyádok, az Öt Esőhozó nővér, Atlasz és Pléjóné lányai). Az Áldébárán a Bika csillagkép (Taurus ♉, Unicode ♉)főcsillaga, a Zeusz-i Bika Szeme. A perzsa csillagászatban Áldébárán-Táchétér egyike az Égbolt Négy Őrző-Védőjének, a Királyi Testőr-Csillagoknak, amelyek az évszakok kezdetét jelzik. Az Áldébárán a tavaszpont irányát mutatja márciusban. A XXI. század első évtizedében Michael Rappenglück (Müncheni Egyetem) a Taurus csillagkép tizenhétezer éves díszlet-festményét fedezte föl az ezt előző Levelekben immár a szíves figyelmedbe ajánlott Lascaux-i Szikla-Színházban.