THEATRUM TEMPORIS. Levelek az utókornak

Nyolcadik levél. A létezési dráma teo-teátrális idejéről mint a föl- és ide-idézés közegéről
1. Az, ami Neked, a Levésben itt Lenn majdan Leendő Levél-címzettemnek a Ma, a Te mád, az a mostoha Most modus-aiban, módjaiban nem más, mint a maiJelenJeleiben lengő-lebegő Jövő-Öv, vagyis az Ide-lejtő-Idő vízeséséből minket kimentő Űr-Gyűrű, a Krónoszi Kor, az a fenni és fénylő, egyiptomi nagy Év (vö. rom. ev, kor), ami a héber Éváé.
2. Mivel az, ami Ma még a Majd, én jövőm, az Lesz itt lenn a Te jelened, a Te Mád, minthogy Lelkeknek Lenni csak itt Lenn, a Levés ős-Levesében, a Léthén, a Felejtés Folyóján inneni Lét-Lében lehetünk.
3. Kortársaimnak mindezen transz­hisztorikus, az időbeni eseményeket s történéseket átívelő korrespondencia-kísérlet valamiféle fura és lehetetlen föladatnak s legjobb esetben is csupán egyféle misztikus missziónak tűnhet.
4. Tudniillik az én, s majdan a Te málottMúltaddá váló-változó Mámban Téged még senki sem számít sem szemiotikai-szemantikai Személynek, sem Szemlélőnek, sem Ténynek, sem Tényezőnek, mert hic et nunc, az Itt+Most célkeresztjében Te számu(n)kra kézzelfogható s látható módon, azaz minden érzékszervi bizonyosság, de akár valamely matematikai valószínűségi virtualitás szerint sem – még egyáltalában s korántsem létezel.
5. S ha mégis igen, akkor e kor gondolkodóinak legföljebb (avagy legalább) csupán arról van némi sejtésük, hogy az Auctor-Actor átmeneti álarcai alatt (mögött) valójában épp Te rejtőzködhetsz mint Telepatikus Teszt-Test. Egyfajta, egyszerre hátravetülő és előrejelződő elő-megtestiesülés, amolyan, távolról sem re-, hanem ellenkezőleg inkább egyféle prae-inkarnáció s Hékáté-i varázs-hecc gyanánt.
6. De Te egyelőre nem tehetsz arról, hogy Te most még nem tudod, hogy Teleszel a Tekintő1, a mindeneken átlósan Átlátó, a Szó-Szöveg Szövetéből és Szögéből-Szegéből Szemlélő(dő).
7. Hisz hic nem Te tehetsz arról, hogy még nem ismerhetted föl, hogy Te vagy a Tettes, hogy Te vagy az önmegkettőződő Tete (vö. cig. oTete, az Apa), a Pap, a Papa, a Pater, s hogy Te vagy a telepített Tétel és Tét.
8. S persze, messziről sem a Te hiátusos hibád az, hogy nem érted, hogy nem fogod – s hogy csak fogod majd újjáéledt s raptor-röptű, ikaroszi Fogolyként fogni tán foggal és körömmel-karommal is – azt, hogy Te vagy a vissza- és előretükröző Teknő, a létezéstörési és -történelmi Pár, a paradigmatikusan, vagyis a paradicsomian dicső s parabolikusan szent szándokú üzeneteket közvetítő

A

N N

T

E

A

,

amely révén egyfelől Te verődsz s vergődsz virtualiter ma vissza Ide, az eidószi, alaki, formailag formatált Ideába, az Időbe, s amelynek segítségével másfelől előre is tudom vetíteni magam Oda, a plótinoszi Odúba egy ugyanide- s mintegy kintről, a rajtam túl(világ)i Kincsből visszatekintőTe-ként.
9. Természetesen e fönti, onto-teatrális Tekhné, azaz e megrendezetten teatro-technikai mű nemcsak az én, hanem kiváltképp a Te + Én, vagyis a Mi Mívességi Műve-Művünk.
10. Ez a Mi, a Mítosz e Mi-je valójában az Originális Origó, a kollektív Én, az Ősök Összegződése, a mimetikus (hason)másságokból adódó állandó összehasonlításban való létezés tudata.
11. Tudniillik a Mi Mint Miség (vö. lat. quidditas, miség ; lásd Duns Scotus realia-it) nem más, mint az összehasonlító hasonmásságokat ideidéző Mentális Mű/Mív.
12. Mert minden itt ebben az Átlász-i, átlántiszi és alanyi Alantban botladozó alfabétum, minden Alef- avagy Béth-Betű, minden Sorsszerű Sor, minden e lenni-lenti Levél ebből az Ide-Idézett-Időből, az Útból és az Utó-Korból, az Igenlő Igéből, az Idő-mint-Idézetből, az Idő-mint-Idézetté-Változás Igézetéből, ezen puszta és pusztuló Levésből, ebből a Mindenségből mint többes számú Miből keletkezik és önmagának, a Leendőnek kelteződik.
13. Hisz akárhogyan is forgatod, Idézet vagy és leszel az Időben, egy Történelmi Tört és a TőTöredéke s mindemezek Ide-Idézése: életrajz, adatok, mítosz, sztori, mese, történet, monda, legenda, elbeszélés, narratíva, fordulat( )-láncolat füzér és a környezeted köre által szőtt Szöveg és Információ vagy, valál és leendsz, vagyis egy olyan föltámasztható, föléleszthető, föl- és megidézhető holt az Egyszer-volt, hol-nem-volt ... -ból, akinek az életrajzi adatait s két, kronológiai, lehorgonyzási időpont közötti létélményeit egy lakonikus információ, a hamarosan elmondódó sírfölirata összegzi. Másszóval az Idézet Idézete, az Idézet megidézése és négyzetre emelése vagy és leszel.
14. Summa Sunt Sum et Sumus: összegzés vagy, pontosabban: az Ős-Összeg, azaz Vagyon Vagy, vagyok és vagyunk. Ez van és ez vagyon.


Jegyzet1 L. gör. θεωρία, théoriá, szemlélődés, látvány, összkép, ünnepségen való részvétel; θεωρέω, théoréo, nézni, szemlélni, megvizsgálni; θεωρός, théorosz, néző; θέα, théá, látás, nézés; ὁράω, oráo, nézni, szemlélni; θεάομαι, théáomái, megtekinteni, csodálni; Θεωρός, képviselő.