.svg)
Pénteken, április 20-án a Kolozsvár Társaság Kolozsvári színésznők a KT pódiumán című rendezvénysorozatának meghívottjával, Nászta Katalinnal beszélgetett Nánó Csaba a színésznő-szerző frissen megjelent beszélgetőkönyve kapcsán, amely a Thália erdélyi napszámosai címet viseli.
A szerző elmeséli, hogy, bár a Bălcescu sportosztályába járt, eleinte nem volt meggyőződve arról, hogy színésznőnek született. A beszélgetés során megismerjük Nászta Katalin életét, a sepsiszentgyörgyi tanulóéveket, majd, a későbbi színészi pálya kezdetét, amelyet aztán lassan elfojtott a Zalaegerszegre való költözés. „Nem ismertem a rendszert. Ott évente újítják meg a szerződésedet, s engem a második év után nem szerződtettek újra.” – vallja be Nászta.
Arról is képet kapunk, ahogy, mindezen események közepette megszületett a beszélgetőkönyv ötlete. A kezdőlöketet egy, Szőcs István kritikájára írt válasz adta, amely meg is jelent nyomtatásban a Brassói lapokban annak idején. Nászta és az őt bátorító/támogató színésztársai úgy látták, igen kevés az, ami megörökíti a tulajdonképpeni színészi munkát, a kritikákban többnyire a mű és a rendező kerül előtérbe, a műhelymunkába, a siker dilemmájába külső személyek nem nyernek bepillantást. Hat város (Kolozsvár, Nagybánya, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Szatmár és Temesvár) színtársulatának színészeit kérdezte, amelyekre kollégái-munkatársai a ’89 előtti rendszer lehetőségei szerint és megszorításai ellenére igyekeztek válaszolni. Persze, volt, aki nem vállalta be, de nem faggatta őket, hiszen bátorság kellett a nyilatkozáshoz. Annak idején a könyv kiadását nem is vállalták be itthon, és, minthogy az országból nem vihetett ki kéziratot, váradi ismerősöknél hagyta, akik gondosan megőrizték a huszonnyolc évvel későbbi kiadásig.
