.svg)
Tervek
A tervem, belátom,
nem volt tökéletes:
hogy Pessoát vigasztalom,
amikor megrettent
gyerekként a mellényét
gyűrögeti és sír.
De sírva fakadtam.
Tervem, hogy
lábamat megvetem
e kertben, a földön,
ehelyett
a márciusba kiabálok.
Majom várja a restiben
a hajnalt, latolgatja,
miért nem teljesíti tervét,
ha titoknak tanult.
Beszélni tanították,
és most magában beszél.
Vászonvesztett
ernyőikkel sétáló emberek
terve, hogy átkelnek
egyetlen kegyelmi pillanatban,
ehelyett egymást
ijesztgetik.
A majom a restiben
csodálkozik magányán,
néz egy üvegpohárba,
nézi őt egy üvegpohár.
Hajnalodik.
Igen. A tervem.
Hogy követek egy csillagot,
ami eltűnt egy sötét kapualjban.
Összességében jó terv volt.
Anyám szerint praktikus.
Reggeli rutin
Úgy teszek, ahogy tenni kell.
Úgy eszek, ahogy enni kell.
Úgy élek, ahogy élni kell.
Úgy vagyok, hogy lenni kell.
A kávémba úgy keverem a cukrot,
a hagymát úgy párolom le,
úgy locsolom a zöldikét,
hogy téged
Istenre bízlak.
Nem erőltetett,
de vak reménnyel,
hátha látja, hogy jó,
vagy legalább rendben van.
Megfogadunk
mindenféle jó tanácsot:
kapaszkodunk, tartunk,
elengedünk, hálásan
indulunk önismereti zarándokútra,
eszünk diót, sokat,
ha célzunk, felfelé,
nem rágjuk a körmünket,
nem dohányzunk,
ha dohányzunk, megbánjuk,
bizakodunk,
mint kamionsofőrök,
illedelmesen
nem tébolyodunk meg.
Rózsákat nézünk
és költői képeket
a telefonunkon,
ennyi elég egy napra.
Sorokban
A régen elfeledett rokon is
beáll a tömött sorba,
megindulnak túlélni,
hajukat bodorítják,
vagonokba szállnak.
Csak ne lenne ez a pestis,
mert ez valahogy
mindig keresztülhúzza
számításunk.
Születni kutyaugatásba
zuhanva szerelmesen.
Persze
letagadhatjuk
a prímszámokat.
Tükrökben rend,
tárnákban pislogás,
szemgödrök mélyén
folyosók, izzadás.
Liftekben észrevesszük
egymás létezését.
Többször feltételezték:
ilyen soha nem lesz –
és lám, ilyen lett.
A szomszéd telefonál, hogy
meg kéne ölni egy madarat,
vagy legalább kitölteni
az online kérdőívet.
Kiveszem a lelkem,
leteszem a kőre.
Egyenes gerinccel vonulnak,
vezérelveik szerint.
A földről felvesznek követ, gyíkokat,
amit csak találnak – zsebre dugják.
Tömött sorokban
reszkető madarak.
Nyögéseik a holdat táncoltatják.
