„idáig tart a hús,
innen kezdődik a lélek”
Akkora volt, mint egy sörösüveg,
mikor az anyja megszülte.
A földeken, a szekér alatt,
onnan vitték be a faluba.
Valaki bever egy szeget.
Hitvány göröngy a sors,
kiveri a gaz az oldalát.
Felfeszítették a koponyám,
vájt seb lett a két szemem.
Valaki bever egy szeget.
Én nem látom a jövőt,
csak ezt az anyaméhből kikapart,
megfáradt civilizációt…
A te hangod – az én hitem.
A te húsod – az én kenyerem.
Valaki bever egy szeget.
Azt beszélik, az állat még élt,
mikor a hentes nyúzni kezdte.
Nincs irgalom, csak feszület.
Szakad a lélek, szakadnak az inak.
Valaki bever egy szeget.
Dagad a sár a koporsó fedelén,
megtelnek esővízzel a vödrök.
Mint macska a kölykével,
fogam közt ugrom át
veled a halált.