Tavaszi nehézségek (szilánkos)

Székely Sevan: Pénzforgalom a természetben
(Circuitul banilor în natură)
(2020. március 5.)(06:53)Édesapánk az éjjel keveset aludt. Egész éjszaka köhögött. Biztos, tegnap megfújta a szél. Most alszik. Elfáradhatott. Ahogy lélegzik, hörög. Hiába szólítom, nemválaszol.(07:44)Az előbb átfordult. Ébren van, beszélni nem akar.(07:52)Nem tudom. Nagyon furcsa. Teát főztem neki, de azt sem akarta. Lehet, nagyon kimerült a köhögéstől. Szerencsére csak fél tízre megyek munkába. Addig mellette maradok. Figyelem. * * *
Autóba ülök. Kapu nyílik, ajtó nyílik. Nővérem fogad. Nem szól semmit. Mit mondhatnék? A szoba elfüggönyözve, félhomály, csend. Alszik. Nem zavarjuk.
(2020. március 6.)Csak reggelire evett: főtt tojást, kenyeret, teát. Fekszik. Nem akarja kinyitni a szemét. Szólítom. Nem adja jelét, hogy hallaná. Szólj, noszogatom. Legalább bólints! Bólint.
(2020. március 7.)Az ágyból ma reggel felkelt, de mire a kankóspálca után nyúlt volna, megszédült, elesett. Egyedül volt otthon. Fél órába telt, míg elmászott az asztaltól az ágyig.
(2020. március 8.)Ül az ágy szélén. Nem szól. Kezet nyújtok, keze erőtlen. Hogy aludtál, kérdem. Bólint. A legalábbnak eleget tesz.Ül az ágy szélén. A földet nézi. Három nap alatt a háta meghajolt. A feje olyan kicsi, olyan törékeny lett, mint egy madáré.Sóhajt. Az ablakon kinéz.
(2020. március 9.)(10:11)Ma éjjel megint rosszul aludt. Rosszabbul van, mint tegnap. Mit csináljak?(10:12)Hívom a családorvost. Ő gyógyszert ír, biztosan meggyógyítja.
* * * Jó keze van, nem is orvos, hanem angyal, dicsérte valamikor Édesapám.Angyal, angyal, angyal, hajtogatom. Ülök szemben az ágyával. Ülök.
(2020. március 10.)Kórház: fehér vaságy, csöpögő csap, kirojtosodott ágynemű. Röntgen (rádioaktivitás). Infúzió. Szigorú nővérek. A Doktornő keze hűs. A plafonon egy kis faldarab azon tűnődik, hulljon-e…Éjszaka nem süt ide az utcai lámpák fénye sem.
(2020. március 11.)Járvány. Karantén. Nincs nálad telefon. A rózsafüzért és a szemüvegedet a nővérem utánad küldte. Megkaptad?Vajon tudtál aludni? Hogy ébredtél? Érzed az életelixírt gyűrött testedben? Ahogy új erőre kap szíved, tüdőd, májad, gyomrod, veséd? És élesedett, ugye kicsit élesedett a kép, ahogy reggel kinyitottad a szemed?Nem látlak. (2020. március 12.)Végre! Ma tudunk végre telefonon beszélni. A kórház zárt osztály, mondja. Zárt osztály van idekinn is, vigasztalom. Bolondokháza lett a világ. Mindenki a koronavírustól retteg. Televízió, rádió, újság, közösségi oldalak, minden arról beszél, arról ír, arról trombitál, dobol. És mindenki a koronavírussal viccelődik. Kifejezésekbe, mondatokba fészkelte be magát: a brassói Korona hokicsapat kikapot (egy t-vel), nem hiába habzot a Corona sör (szintén egy t-vel), bezárt a Korona vendéglő, ma nem közlekedik a Corona nemzetközi gyorsvonat, pedig a büfékocsiban Koronás cukorral ittam volna a kávét, és ma levette a fogorvos a felső koronámat. S végül István király sem menekül meg, hogy aszongya, a Szent Korona a mi immunrendszerünk… ebben lehet valami, legalább érdemes lenne hinni benne. A koronavírus nem csak a testet fertőzte meg – megfertőzte a nyelvet, a nyelv maga lett a legnagyobb vírushordozó, Poe ilyet A vörös halál álarcában sem álmodott, és lassan meghaladja Camus képzeletét, amit A pestisben megírt.Hát ti betegebbek vagytok, mint én, mondja Édesapám, akkor még maradok, viccelődik szelíden. Itt bent legalább tudni lehet, mindenki beteg, itt mindenki imádkozik, másra nem gyanakszik. Mennyivel szabadabbak vagyunk, de ezt hiába, úgysem értitek ti ott kinn, élcelődik, és sietve elköszön, jön a Doktornő, a Koronatanú… még hívj, ha van időd, kéri.Mondataiban már lüktetés van, ritmus, és hetek, hónapok, évek. És megy, ugye megy minden tovább?
(2020. március 13. = 2220. március 13.)Van rózsafüzérem. Van telefonom. Van rádióm. Mindenkivel kapcsolatban vagyok, aki számít. Az éjszaka hosszú, a nappalokat a menü tagolja: reggelire – injekció, zsemle, vaj, tea; ebédre – laskaleves laska nélkül, két eltévedt, úszó sárgarépával, krumplipüré fonnyadt csirkeszárnnyal; estére: lásd a reggelit.
(2020. március 14.)A fiam ma este a Nővéremnél alszik, az Apám házában. Hiányzik neki a nagyapja. Üres a ház, Tata nélkül olyan üres a ház. Szeme tán könnyes. Nem kérdezősködöm. Fotó: beül a nagyapja székébe, felveszi a kardigánját, felteszi a szemüvegét, kicsit kidülleszti a hasát, nézi a tévét. Én vagyok Tata, mutatja. Úgy vigasztalódik, ahogy tud. Együtt röhögünk. Pedig mindketten tudjuk: sírni lenne kedvünk.
(2020. március 15.)Ma van a magyar szabadság napja, de senki nem ünnepelhet szabadon: Édesapám kórházban, volt tanítványom házi karanténban. Csak a koronavírus szabad. Ahol ketten vagy hárman összejöttök az én nevemben, ott vagyok köztetek, mondja (Mt 18,15–20). Övé a hatalom és a dicsőség. In aeternum amen.
(2020. március 16.)Mától rendkívüli állapot: rendkívüli, ahogy otthon ülnek, és rendkívüli módon vásárolnak az emberek. Káromkodnak és imádkoznak. Várják a végét, a véget. A végnek is vége lesz, vigasztalják magukat.
(2020. március 17.)„Immár kenyeremmé vált a sóhajtozás,s mint a víznek árja, ömlik a panaszom.Mert rám szakadt, amitől rettegtem,és amitől féltem, osztályrészem lett.Nincs nekem nyugalmam, nincsen békességem,még meg sem nyugodtam, máris új baj ért.”(Jób 3, 24–26.) 1 Az Estére megöregszel című ciklusból.