.svg)
Szobakulcs
Kora délután érkezett és rögtön a szállodába ment
nem az újba hanem a régibe készségesen fogadták
hagyományos kulccsal nyitotta második emeleti
szobájának ajtaját egy órát pihent majd sietett
a találkozó helyszínére ahol már várták a szervezők
sokan érkeztek megtelt a kis terem pótszékeket
kellett hozni a szomszéd helyiségből
lenyűgözően beszélt karizmatikus személyisége
elbűvölte a lelkes közönséget a végén
hosszan megtapsolták ő meg elérzékenyülve
köszönte meg az érdeklődést aztán elegánsan
szedelőzködött s visszasietett a szállodába
fel a második emeleti szobájába fáradtan dőlt az ágyra
különös érzése támadt mit keres itt ebben a hatalmas
rideg épületben egy utcányira tőle van a kertes ház
ahol évtizedeken át a nyarait töltötte s ahová olykor
ősszel vagy éppen télen is ellátogatott éjfél is elmúlt
amikor leszaladt a lépcsőkön és kilépett a kellemesen
hűvös éjszakába s kissé tétova lépésekkel a ház felé indult
egy lélek sem járt kint nemsokára odaért a sarki lámpa
fényében kirajzolódott a ház ismeretlen sziluettje
mi történt gondolta kétségbeesve aztán észbe kapott
hiszen most mások a tulajdonosok egy darabig még ott
téblábolt majd megfordult a szálloda felé vette az irányt
de az már sehol sem volt játéképületté zsugorodott
milyen különös hogy nem fogta el a rémület rögtön
alkalmazkodott a helyzethez leguggolt és játszani kezdett
a kellemesen hűvös éjszakában valami koppant
a kövezeten zsebéből kiesett a 207-es szobakulcs.
Várakozás
Életre szóló hivatása a várakozás ül
egy padon vagy egy széken esetleg álldogál
időnként tesz néhány lépést előre néhányat hátra
rápillant az órájára vagy már azt sem teszi
nézelődik bámészkodik ha hirtelen esni kezd
akkor fedezékbe vonul ha van egyáltalán fedezék
ha meg nincs akkor tűri hogy paskolja majd verje
az eső egyszer úgyis eláll és ami nem tőlünk függ
azon nem érdemes bosszankodni
jönnek nehéz pillanatok amikor fogytán a türelem
és a kitartás de akkor sem hagyja abba a várakozást
máskor egészen könnyedén veszi az akadályokat
a kívülálló szerint mindez egyenlő a tétlenséggel
a passzív beletörődéssel ám aki benne van
tudja hogy ez nem igaz csupán előítélet
az éjszakák a legnyomasztóbbak olyankor
fölerősödnek a negatív érzések reggelre
elülnek és minden megy a maga rendjén
a várakozásban maga a folyamat a fontos és
másodlagos hogy kire vagy mire várunk
a várakozás mire emlékeztet mindig valami másra
gyér fényű szobában hosszan haldokló halhatatlanságra
