.svg)
Sziszüphosz
Néha
leesik a szívemről
egy-egy nagy kő
s én azt görgetni kezdem
fel a hegyre
amikor
már fenn van a kő a csúcson
helytállásra szólítom fel
itt maradj örökre
mondom neki
ha egy újabb kő
nyomja a szívemet
felgörgetem azt is a csúcsra
a többi fölé
életem végén
a csúcs már felér az égig
s akkor én elérem és megfogom
az Isten lábát
és szól az Úr
maradj itt fenn fiam
itt már a szívedet
nem nyomhatja többé kő
itt már nincs gondod
itt egyebet sem kell tenned
csak nézni nézni
hogy ott lent
kő kövön
már nem maradt
Gyöngyhalász
Életem kockáztatásával
alámerülök a tengerbe
hogy felhozzam onnan
a sebzett kagyló szülte
igazgyöngyöt
ártatlan kagylókat
roncsolok szét rabolok ki
fosztok meg a gyöngyöktől
hogy azok aztán
cifra nők nyakán virítsanak
álmaimban néha
megjelennek azok a nők is
akik a gyöngyöket viselik
tudom ők
nem álmodnak rólam
ők nem epekednek
egy gyöngyhalászért
pedig a lábuk között
ott van egy kagyló
amely makkot eszik
mint a vaddisznó
Több nincs
Ágszobrokat faragtam
széttárt karú Krisztusokat
kiállítást is rendeztem belőlük
majd elajándékoztam a legtöbbet
ismerősöknek barátoknak
hanem
faragjak még egy Jézust neki
mondotta egy feleség
aki kapott volt tőlem korábban egyet
de amikor a férje meghalt
gyászos felindultságában
azt a halott mellé fektette
meghökkentem
TÖBB KRISZTUS NINCS
mondtam határozottan
csak egy volt és nem támad fel
nem megy fel a mennyekbe
itt marad mindörökkön örökre
lent a földben azzal akivel
eltemették – ámen
Ha lenne
Ha
minden bűnöm
megbocsátást nyerne
és feljutnék a mennybe
kezet fogna ott velem az Úr
ha lenne kezem
felejtsd el a földi létet
jobb itt az örökkévalóságban
mondaná majd az Úr
és vállon veregetne
ha lenne vállam
boldog lennék gondolom
majd ott fent
és lelógatnám a lábam
ha lenne lábam
