SZÍNÉSZ-ESSZÉ. Theatrum entis: opera optica. III. Épiszódioi

1. A bennünket bennről és kintről ösztönző s a korok önkéntelen rajongását kiváltó, valamint Egyiptomban a RaRajaként megjelenő-megjelenítődő istenek transzontológiai entitások, akik egyszerre mimétikusan más és másMásolatai önmaguknak és ugyanakkor az Együttesévé egyesült-egészülő egyedei Egymásnak, s következésképpen nem mások és nem egyebek, mint a logaritmikus természetű mátrix-halmazok multidimenzionális személyszerűségei, azaz az episztemológiailag megismerhető ontológiai viszonyesetek kinyilatkoztatódó én-entitásai.
Ők a mitológiák memória-mentáljában élő, elemi Elementálok, a bináris alapú biológiai generálódás gén- és energia-énjei, a szinészioszi (l. Színész-esszé, II. rész) Lét-színház Látói, a visszatükröződően szövődő Szövétnek, a fáklyaként világító, kozmikus Kométa, a Szakrális Szikra, a Ragyogás, a Szeretet-Villám, a csillagok csillogásának és a szférák zenei, szinesztézikus csilingelésének az ingerközlő, angyali Csillói és Szerzői, a szerződött, ó- és újszövetségi Látogatói e világnak.
Ők a Lét-Látvány, a Föld, a göröngyös és görög Gá~Gé, a latin és látható Terra~Tella~Tellus téridő-görbítő, gravitációs Kép-Gépe révén az Idő – a Tempus – Tér-Teatrumában folyamatosan vetítődő, hérákléitoszi Film-Folyófiliációs és tele-vizuális Nézői, akik a világ-sokadalmak dimenzionális Kakas-ülőin, zsöllyéiben és páholyaiban trónolnak a topológiai és kvantum-mechanikai, a 248 komplex, illetve a 496 valós dimenziójú s a rendkívüli Lie-csoportba tartozó E8 matematikai struktúra arkhaikusan architekturális amfiteátrumában és optikai Operaházában; ők e tragikomikus Játéktér és gömb-színpad – a teo-teatrális Teke – szemiotikai Szemlélői és kinti Tekintői.
Ők, a lét-színész Szinésziosz (Synesius) által említett Nézők, a Látók, a Személyesülő Szemlélők, a madár-távlatos magaslataiból alászálllt és a néhaIde, a Terra néhai (vö. fr. néant, nemlét) Idejébe szállásolt Theoik, a Létesítő Látás kisugárzói, a fönntartott Lét-Látvány reflektorai.
2. Eme ontológiai mozgókép-művészet számunkra is szemlélhető képeit pedig a Teke e Tekintői tekercselik, teremtik – s pontosabban: képzik – a Létesítő Látás, vagyis a képzelőerejük, a magnetogravitacionális és mágikusnak tetsző Képiesítő Képesség – az Imaginatio magica, magna et magnetica – segítségével. Realitas est res altera et alitera. A Valóság a dolgok Mássá válása. A jel pedig a jelentés mása és maszkja.
3. A Terra-i Tér-Terv, vagyis a teo-teatrális Teremtés Termét és terét bedíszletező, termodinamikus eredetű és kibernetizáltságú, termesztettségű s ugyanakkor termő és termelődő Természet a Teke Tekintőinek a létesítő látása révén áll fönn és történik: eme átvilágító, kisugárzódó Át-Látás fölbontja, áthatja, átlényegíti, szubatomális törtekké és históriai, hisztológiai, szó- meg szövettani, optikai osztovéta-szőtte Történelemmé töri és osztja (vö. lat. divisio, onis, szétosztogatás ; divisibilitas, atis, oszthatóság ; dividuus, osztható ; divido, divisi, divisus, osztogat), ikeríti auto-mimétikus, önhasonló párba és félbe (di-visiodi-vina ; isteni osztás) a Séth-i, szét-eső, Setét anyagot.
4. Eme teremtő onto-kromatika, e prizmatikusan kinyilatkoztatott és spektrális színekre bontódás, vagyis az alanti alany- és alak-alkotó, Létesítő Látás emblematikusan megszemélyesítődő élőszobra és Főpapja a Színész, az informatikai fokozatokban föltárulkozó onto-optikai eredet-történet, az apránként fölismerhető, húrelméleti HírHierophántésze.
5. Tudniillik a kvantummechanikai természetű és meghatározottságú Létezés valójában nem más, mint egy kozmo-komikai Komosz, azaz egy színpadi, színtani és paradigmatikus jellegű kör- és dísz-fölvonulás, egy szubatomális részecske-kavalkád, egyfajta és esetenként karmikusan karnálissá-húsivá szervesülő Karnevál és Para-Parádé.
6. Az Ég és a Föld közötti televizuális kapcsolat azonban nem csupán egyirányú.
Mivel nemcsak az isteni tekintélyű Nézők tekintenek amonnan, a fő és fölső, FenniFénymennyeien menhelyi erkélyeiről a megfigyelendő Teke, a Terra Teatrumának Tér-Idejére IdeLe, a lenti Lennilétige helyhatározói lennjének lényeghordozó lényeket mozgató látványtereire és az égitestek által meg-megvilágított, tündöklő, fényépítészeti színpadaira.
Hisz a Kozmosz Komédiása, az Ős-Istenek mimétikus és Toth-i, totemisztikus majma, hasonmás szórakoztatója és a Kám-, illetve a Kém-földi, vagyis az egyiptomi Ka-test védő- és rejtő-jelmezébe fölruházott Karikatúrája – a világűr árny-és arány-Színházának a Színésze – a Homály és a Hamu Homonímája és lét-színművészeti Szinonímája – a szépre immár mindinkább fogékonnyá vált Homosapiens – Nézővé is válhat, s eképp nemcsak a Teke, de az Ég Tekintője is lehet. Az Udvari Bolond önmaga lényegét, önnön koponyájának a képét fedezheti fel és csodálhatja meg a Király fa-jogarának a faragott gömbjében, minthogy az isteni, fölső Színpad díszlete és szükségszerűen, kellően kellemes Kelléktára sem más, mint a lenni Néző benső lényegének a külsőült tükörképe. Azaz: a lenni, alsó, alanyi és ideiglenes, időbeli Szemlélő Lelkének a fölső-földi, a fő-régiókban fellelhető, vagyis a különböző, transzcendens jegyszedők által őrzött örökkévalóságban tárgyiasult szimulákruma.
Ez történik ide itt lenn: az utolsó fokon lévő, megszületett testek, akik a változásnak vettettek alá, csupán szerény s veszendő létezéssel rendelkeznek ; a másik végleten viszont a megingathatatlan Ég olyan, mint a Lélek látható képe.1
Szinésziosz fönti, mimétikus hasonlata valójában deiktikus (rámutató) és eképp azonosító jellegű metafora, minthogy az isteni avagy az emberi Néző számára az értelmezendő információkat hordozó-közlő, Égő Ég mint az eleve légi meghatározottságú és minőségű Lélek színpada – az asztrológiai-asztronómiai együtthatók révén teo-teatralizálódó, színpadiasított és színképiesedő-jelenetesítődő Lég (vö. Aiszkhülosz, Oreszteia, Agamemnón, I. szín) – a pszichoszomatikus, telepatikus természetű avagy a mértani erények és arányok (de more geometrico), a párhuzamosságok, az analógiák logikája szerint működő lelki jelenségek kozmo-teatrális színrevitelének az előre elrendelt és kiváltképpeni színhelye.
7. A Színész viszont nem csillagjós.
A Színész Szent.
A Scena Szentje.
A Színész nem jósol.
Őbelőle lehet jósolni.
A sokat tűrő és tűrt Tirésziász sem puszta jós, hanem a proto-Tirésziász-Oedipusz Türánosz (a szophoklészi tragédia eredeti címe Oedipusz, a Zsarnok) átalakulásának, személy- és szerepváltozásának a jövőből hátra- avagy a múlttá váló jelen jeleneteiből való előrevetülő, élőElő-Színésze.
A Színész lelki mikrokozmoszában az éteri makrokozmosz kering.
A Lélek testet öltése a Színész, és fordítva: a Színész a Lélek megtestesülése és jelmeze.


Jegyzet:
1. Kürénéi Szinésziosz, Az Egyiptomi avagy a Gondviselésről, I., 9-10. A magyar fordítás az 1878-as első francia szövegkiadás (Œuvres de Synésius, évèque de Ptolemaїs, dans le Cyrénaїque, au commencement du Ve siècle. Traduites entièrement pour la première fois, en français et précédées d’une étude biographique et littéraire par H. Druon. Libraire Hachette et Cie, 79, boulevard Saint-Germain, 79, 1878.) alapján készült. B. F.