Kidobott egy álom szája,
mintha a nyúlós csillagrengeteg
zsákjából másznék elő,
üdítőt veszek éjjel a benzinkútnál.
Az üveg nyaka, mint egy
fényes pillanat, idegen zászlók
alatt, éji skandináv táj,
vagy csak a messzi észak.
Van itt nyelv, amit beszélnek,
vagy a lilán túl már a lépések
és a homorú tétovaság
adják a szignált?
A busz oldala térképek lánca,
mint egy fémszínű óceán háta,
félelmes, mint egy flakon hasa.
És lehúz a zsák gondolata,
nyolc órai utazás terhe,
a pöttyök az árus szemében,
a tekintet hajnali vibrálása,
az ég kékes tárulkozása,
és bevillan arcod gubanca,
amint a kövön állsz, és
cigarettázva gondolsz egy
másik állomásra.