Szervátiusz Jenő-díjasok évfordulós kiállítása

Idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját a Szervátiusz Alapítvány. Ebből az alkalomból látható kiállítás a Csíki Székely Múzeumban november 30-ig, ahol az alapítvány által az elmúlt húsz esztendőben Szervátiusz Jenő-díjjal kitüntetett Kárpát-medencei alkotók állítanak ki. A csíkszeredai kiállítást követően, 2024 februárjában a budapesti Műcsarnokba vándorol az anyag.

A Szervátiusz Alapítványt Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrászművész alapította feleségével, Klárával, Szervátiusz Jenő születésének 100. évfordulóján, azzal a céllal, hogy ráirányítsa a figyelmet a Kárpát-medencében születő magyar művészetre. Küldetésük, hogy olyan alkotókat díjazzanak évi rendszerességgel, akik a nemzeti kultúra gyökereit felmutató, magas színvonalú művészetet hoznak létre. Az ünnepi kiállítás és hozzá kapcsolódó katalógus átfogó képet nyújt az elmúlt húsz év díjazottjairól, a Szervátiuszok szellemében alkotó kiváló művészekről.

A helyszínválasztás nem véletlen. A Szer­vátiuszok egyrészt kötődtek is Csíkszeredához, Szervátiusz Jenő dolgozott, fia, Tibor pedig iskolába is járt itt, másrészt e helyszín, Csíksomlyó közelsége szimbolikus jelentőségű a kiállítás szempontjából is, a kurátori szándékkal összhangban.

A kiállítást Szervátiusz Klára, az alapítvány alapító elnöke rendezte. Válogatása nem pusztán seregszemléje a Kárpát-medencei díjazott magyar művészeknek, hanem egymással erőteljesen összekapcsolódó munkák párbeszéde is, melyek mind egyetlen középpont köré szerveződnek, Szervátiusz Tibor Diaszpóra – Napisten szerelme című, monumentális hatású alkotása köré.

A háromtermes válogatás a 120 é­ve született Szervátiusz Jenő alkotásaival fogadja a látogatókat, a díjhoz is felhasznált önarcképe, illetve önarcképváltozatai mellett érzékenyen megformált aktok és néhány népi ihletésű, elbeszélő jellegű domborműve látható. Ezek az alkotások adják a kiindulópontot, ahonnan Kubinyi Anna textilművész eredeti méreteket utánzó, mívesen kidolgozott székelykapuin keresztül juthatunk közelebb a díjazott alkotásokhoz. Előbb azonban, a hármas tagolású tér talán leghangsúlyosabb pontján Szervátiusz Tibor említett monumentális márványszobrát láthatjuk, amely így a kiállítás középpontjaként válik hangsúlyossá, egy olyan erő- és mozgásteret jelölve ki, melyben a további munkák is összekapcsolódhatnak. Magyarországi, erdélyi, délvidéki, felvidéki, kárpátaljai és moldvai csángó magyar alkotók munkái következnek, melyek nem különválasztva, hanem a tér lehetőségeihez igazodva, egymással erőteljesen összefonódva közelíthetők meg. A mesterien megmunkált, gyakran történelmi témájú szobrok tovább tagolják a tereket, külön íveket, olvasatokat rajzolva ki. A nagyon gazdag kisplasztikai anyag mögött minden szobrászművésznek legalább egy köztéri alkotása is látható fotó formájában, melyek gyakran nagyméretű párjai a térben látható szobroknak, jeles személyiségek, mementók különböző alakváltozatai.

Közismert, nagy nevek szerepelnek a kiállításban, és bár az idősebb generációk jelenléte hangsúlyosabb, mégis érezhető folytonosság ebben a tekintetben, ahogy folytonosság érezhető mind formanyelvi, mind tartalmi szempontból. Nemzeti sorskérdések kerülnek középpontba, bibliai, történelmi, népi ihletésű helyi szólamokban.

A rendezés ily módon kirajzolódó logikája határozottan kijelöl néhány lehetséges összefüggést. A Szervátiuszok nyomdokain haladva valamiféle szellemi kapcsolódás, valamiféle sajátos emelkedettség teszi egységessé az amúgy nagyon sokrétű válogatást.

Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor alkotásai mellett a kiállításon szereplő díjazottak: Árkossy István, Barabás Éva, Bardócz Lajos, Berend Iván, Bocskay Vince, Gaál András, Györfi Sándor, Győrfi Lajos, Gyurkovics Hunor, Homoki Gábor, Kákonyi Csilla, Kubinyi Anna, Matl Péter, Márton Árpád, Nagy János, Páll Lajos, Petrás Alina, Petrás Mária, Rieger Tibor, Somogyi Győző, Szabó Ottó.