Széljegyzet az Isteni színjáték két sorához (1)

Gy. Szabó Béla: A vérfolyam

„Tovább szólnék, de tovább menni bajt hoz

 és nem lehet tovább beszélni; látom

 a homokon már új tűz lángja nyaldos.

Új nép jön, mellyel tilos szóba állnom,

 vedd gondjaidba Kincsemet, a könyvet,

 amelyben élek még: csak ezt kivánom.”

A Pokol tizenötödik énekének ezeket a (Babits Mihály fordította) sorait küldtük el kortárs magyar költőknek – továbbgondolásra, inspirációs forrásként, mert kíváncsiak voltunk: hogyan hat Dante költői műve a mai lírára, hogyan képes megszólítani újabb korok újabb poétáit. Lapszámunk versanyagát a „válaszul” érkezett költeményekből állítottuk össze.

A szerk.

Széljegyzet az Isteni színjáték két sorához¹

„segítsd át lelkit a poklon

mint nyulat a borsikabokron”

(lövétei halottsirató)

száz szónak is egy a vége

no de melyik az az egy?

ó ha tudnám! s mégis mondom

hogy itt minden egyre megy:

át az árkon át a bokron

megérkezvén majd hova?

s ahol bizton vár reám egy

kicsoda? vagy micsoda?

hányszor mondtam már hogy Isten

de sohase rendesen! –

elherdáltam valahol a

személyragos Istenem

szerencsére itt van Dante

és ezek a könyvlapok

istápolják ők a lelkem

míg élek s meg nem halok

Csíkszentdomokos, 2021. szeptember 1.

¹„vedd gondjaidba Kincsemet, a könyvet, amelyben élek még: csak ezt kivánom.”

‍