.svg)
Simon Sándor: Mangrove
Csúcstámadás
A jéghegy csúcsa.
Mohón hozzáér nyelvem.
Perzselik egymást.
Erotika
Harmatcsepp csillan
aprócska bimbó testén.
Nézd: tizenkettő!
Kenyérszegés
Az eget nézem.
Hosszú csík szeli ketté.
Fölöttem szállsz el.
Modern nomád
Otthon a világ
nagyvárosainak ösz-
szes sátraiban.
Nyár
Zuhog az eső.
Simogatni tanulja
az ég a földet.
„Veri az ördög a feleségét”
Forró lemezen
dübörgő hideg eső –
kapkodja lábát.
Életünk
Csupán egyetlen
ajtónyitás-csukódás –
kiáramló fény.
Télmarionett
Házak lógnak az
égből hosszú füstökön –
alszik az Isten.
Dömper
Dörög, villámlik,
sebes, pattogó zápor.
Követ szállítnak.
Paint
Fehér villámlás
cikázik át az égen.
Épp rajzol Isten.
Genezis
Meghalni annyi
– sugallja egy csecsemő –,
mint megszületni.
Csalán
Megcsípte kezem.
A helye sokáig égett,
hogy ne feledjem.
Tavasz
Csőrében egy ág
a zöldülő erdőből.
Gólya a csűrön.
Szélhárfa
Mint finom ujjak,
halk szellő zendíti egy
fa koronáját.
Arc
Jégeső után
a veteményeskert –
leborotválva.
Éjközép
Éjféli idő.
Eddig még csak felfelé.
De innen már le?
Érdem
Én megütöttem.
Erre ő visszaütött.
De nem estem el.
Öreg focisták
– A legtöbb gólt én
rúgtam! – Legjobb én voltam!
– Én voltam Pelé!
Újjászületés
Méhek röpködnek
a fa körül. Gyomromban
lepkék. Tavasz van.
Biztos hely
A szívkamrában
ülsz, lógatod a lábad –
már mindörökké.
És így tovább
Feslik, kipattan,
megérik, elsárgul, el-
fonnyad, lehull, fes…
Kirándulás
Gyík iramlik el
lábam előtt a tetőn.
Akár életem.
Élet
Még csak délelőtt.
De már lassan délután.
És aztán este.
Magyar matek
Hárman? Kettő egy
ellen. Ha öten: kettő,
plusz kettő, plusz egy.
Ünnep
Herseg a mennybolt.
Kondenzcsíkok az égen.
Tésztavágó kés.
Őszi délután
Hosszú árnyékok
nyújtózkodnak ragacsos
légypapíron.
Megállapodás
Fodorákosos
Minden rendben van.
Akkor minden? Rendben van?
Minden. Rendben van.
Éjszaka
Bekukkint a hold
is az ablakon. Hol vagy,
kérdezi folyton.
Árnyék
Hűvös nyáréji
emlék. Hold és csillagok
fenn – lent egy árnyék.
Elmúlás
Halk röptű szellő.
Olyan, mint könnyű álom.
Pillád lezárom.
Őszi nap
Párák a kertben.
Hószín kebledről könnyű
ruhád lefejtem.
Anya
Simogat a két
szeme. Felkelő nap a
zsenge réteket.
Mint
Mint ahogy suhan
a felleg át az égen.
Úgy az életünk.
Anyaöl
Kányádi-Stănescu
Azzal, hogy megszül,
meg is öl. Azzal, hogy meg-
szül, jaj, meg is öl.
Őszi erkély
A nyár ferde su-
garai arcom csíkok-
ra szeletelik.
Csend
1. Megyünk, s leülünk,
pihenünk, mint homoksze-
mek az esőben.
2.A hallgatás ki-
rakatai hirtelen
elénk zuhannak.
Identitás
Végül is eddig
vajon hány önmagadból
vetkőzhettél ki?
Simogatás
Hogy kezem végleg
eltávolítsd: utoljá-
ra még megfogod.
Megértés
Nagy dübörgéssel
sűrű, fehér tisztaság
zuhan be közénk.
Exit
Millió talpán
mily nesztelen érkezik,
jaj, az éjszaka.
Kispadon
A pótjátékos
magányossága minden
rangadó alatt.
A másik asztalnál…
(Szilágyi Domokos: Szomszéd asztalnál című verséhez)
…ülnek a pocsék
fiatalemberek (is) –
nem csak a szép nők.
Jin
Árnyékos Feled,
követelem jogomat
Fényességemért.
Jin és jang
Árnyékos Feled,
csak Veled vagyok Egész:
Árnyékkal a Fény.
Újév
1.
Újév reggele.
Az óév petárdái
mind eldobálva.
2.
Újév éjjele,
amikor éjfélkor kel
a téren a nap.
Tavasz
Hegyes jégcsapok
nyílvesszői csapódnak
az eresz alá.
Kamikaze
A cseresznyefák,
nézd csak, kivirágoztak –
lefagyás előtt.
Március
Fehér tüllruha
már mind a kerti fákon.
Hogy dideregnek!
Erotika
Aprócska bibén
harmatcsepp csillan. Ízlel-
geti a napfény.
Láv
Szoknyák alatt a
pajkos szél udvarolgat.
Kikelet készül.
Nyári ég
Bakás
Kiverve, nézd, az
égbolt fényt sziporkázó
csillagpitykékkel.
Priapos
Méhecske szemed
pont középen csíp meg. Ím,
dagad a helye.
Postakocsi
Szélvédőn sárga
levelek. Üzengetnek
a hegyek, a fák.
Korrektúra
Mászkáló légy egy
nyitva hagyott könyv lapján.
Dolgavégező.
Nyári idill
A kút vödrében
dinnye hűsöl. Diófa
alatt a család.
Ősz
Varjak a frissen
szántott földön. Betűk a
sötét papíron.
Zene
Kopogó nyári
zápor. Bádogtetőkön
víg zongoraszó.
Ősz
Vérzik a nyár ott
fent a dombokon – sebe-
i csipkebogyók.
Őszünk
Nagy László
Vétkek és baljós
sejtelmek falatoznak,
húsomat marják.
Tátiti
Harkály kopog az
ajtómon halkan. Morzéz-
za: beengedem?
Napszentület
Úgy hal meg ősszel
a nap, mint a haldoklók,
ha mosolyognak.
Sznob?
Az ostorlámpa
fénye is holdat játszik
a pocsolyában.
Közmondás
Nem fáj a holdnak,
mikor arcát tapossák –
a pocsolyában.
November
Őrült postás az
ősz, leveleit mind szer-
te, széjjel szórja.
Téli horizont
Vak szemgödör a
láthatár az ég üres
koponyájában.
Tea, mézzel
Fényt csurgat egy
lámpa a kirakatban
a holdcitromhoz.
Esti séta
Együtt a nap és
a hold – fiú és lány az
ég mezejében.
Emberélet
Hangya mászik egy
fűszálon, hegyére ér –
az földre hajlik.
Vetélkedés
Lámpa árnyéka,
hold árnyéka egymáson,
az utcakövön.
Körforgás
Harmatból dér, a
dérből hó, a hóból víz,
a vízből élet.
Képzelet
Csak csupa szépet,
lágyat és mohót – minden
mozdulatodra!
Égbolt
Odahajtja nagy,
vörös fejét a hold két
felhőkebelre.
Te. Táj
Hátország, ami
megtart és felemel – a
hétköznapokban.
Metafora
Parányi ránc vagy
az arcomon, amikor
elmosolyodom.
Vallomás
A szavak világ-
mindensége vagy nekem,
akivel inkább
az érintések
egyértelműbb nyelvein
beszélünk csupán.
Találkozás
Lábaink, mint a
lótuszvirág szirmai –
összefonódnak.
24000 éve ismerős
Még sajgó gerinc, s
sziszegő szaruképződ-
mények nélkülből.
Kérdés
Hatvan százalék
víz… Vajon ennyi lennénk
csupán? Csak ennyi?
Táplálék
Építkezni az
együtt töltött percekből,
órákból. Lehet?
Óhaj
Hanyatt a füvön,
és együtt nézni a fel-
hők vonulását.
Éít.
És este lesz, és
reggel lesz, és este és
reggel és este…
Verandán
Hajadba száll egy
pillangó, bizsergető
érzés, tavasz van.
Kert
Frissen kaszált fű.
Fektess a szegycsontodra,
simogasd fejem.
Felismerés
Mint önkéntelen,
áramütés- villámlás-
szerű érzés: Vagy.
Egymásrautaltság
Siklani a víz
alatt, és tőled venni
a levegőmet.
Transzcendencia
Mindent tudok Ró-
lad. És semmit sem. Isme-
rős vagy, s Idegen.
Borzongás. Gyenge-
ség végtagjaimban. Bi-
zsergés tarkómon.
Búvópatak. Va-
lóság és megfoghatat-
lan aki, ami.
Virtuális
Hang vagy, mit gépen
hallok. Neked rövid, zárt
e betű vagyok.
Halál?
Egy elnyújtott to-
rokhang a csillagos ő-
szi éjszakában.
Nász
Kinyílva és be-
csukódva édes, meleg
masszává válni.
Körforgás
Ölünkből nőnek
majd a rügyező fák, a
mellünkön borul
virágba a tavasz,
ajkunkon pompázik az
újjászületés.
Lenni
Kismadár lenni
tenyeredben; egy vékony,
áttetsző húr, mi
észrevétlenül
feszül ki közöttünk; a
fakadó rügy las-
sú mozgása len-
ni; az alkonyi tenger
meleg felszíne,
amiben úszni
jó; akácfavirág egy-
más nyelve hegyén.
