Szarvasbogár (Versek)

Szarvasbogár

Amikor először hallottam mamáról,

épp a földet túrtam a virágágyásban.

Hasonlítasz rá, fiam. Pont olyan a hajad.

Nem is pislogtam, csak néztem,

ahogy a kezeim egyre mélyebbre hatolnak.

Szépen írt. Te is szépen fogsz írni,

ha megtanulsz. A hangyák csípték a kezemet,

de nem tudtam abbahagyni. Énekelni is

tudott. Ebben mondjuk nem hasonlítasz rá,

fiús a hangod. Pörögtek a rögök az ujjaim

között, aztán megálltam. Na, meg te elég

nyúlánk lány vagy már most. Ő alacsony volt.

Felbukkant a mélyről a legszebb dolog,

amit valaha láttam. De az arcod

az olyan, mint az övé, ezt már akkor

láttam, amikor megszülettél. Nagyobb

volt, mint a hangyák, hátán páncél,

ami kéken és zölden vibrált, mint

a benzin, amikor kifolyik az aszfaltra.

Mi van a kezedben! Ne fogdoss össze

minden bogarat, nézd meg, a szád

is tiszta föld. Mindjárt jönnek anyádék.

Hat évvel később, amikor tata koporsójára

szórták a földet, megláttam egy szarvasbogarat.

A koszos ruhám jutott eszembe, és mama.

Éhbér

Egy ötszázeuróssal kezdi, először a nagyokat, gondolja.

Ujjnyi vastagra tekeri, majd lassan csúsztatja a hüvelybe.

Itt még könnyű, de amint eléri a méhszájat, már jobban

erőlködik. Be kell jutni a méhbe, csak ott fog elférni

a többi tizenkilencezer-ötszáz is. Könnyeit csapolja a

szúró fájdalom, duzzadt mellére potyognak. Lecsapolja

azt is, gondolja, jó lesz a tej a macskának. Az ötszázasok

után a százasok, majd az ötvenesek jönnek. Az utolsók

már csak a méhszájig mennek. Nem baj, gondolja,

könnyebb lesz a vajúdásnál. Kihordja mind a húszezret.

Elég lesz a lakbérre, gondolja, amíg Єва ötéves lesz.

algor mortis

‍

fél perc elég a testnek összeomlani

nem számít huszonnégy év

vagy hetvenkettő

a vérkeringés leáll

a gravitáció a legmélyebben

fekvő pontba húzza a vért

egyre hidegebb lesz

lassan kicsordul a január

az asztalon hagyott csészéből

havazni kezd a vérerekben

óránként -0,8 °C

megfagy a levegőben a múlt idő

ránehezedik a szemhéjakra

olyan mozdulatlan a test

mint a padlóra fektetett műfenyő

a tudat megtelik fehérséggel

csak a feltételes mód marad

a lélek talán egy halott test

s ha van újjászületés

holnap halva születek

‍