Szakolczay Lajos laudációja

Önmeghatározása szerint: öreg gavallér, üstfoldozó – s rögtön hozzátehetjük: a szellem mindenese. Küldetése nem más, mint a megsejtett szép, a megsejtett igaz értelmezése és továbbadása. Milyen hosszú utat járt be kamaszkorától a Széchenyi-díjig!

Érdemes felidéznünk egy-két állomását: például azt a kanizsai kioszkot, ahol 1956-ban megpillantotta az erdélyi Igaz Szót, s megvette, nem értvén, hogy egy magyar folyóiratnak mi köze van Romániához. Aztán megértette, s hamarosan a pozsonyi Irodalmi Szemlén át a párizsi Magyar Műhelyig mindet olvasta, de ez nem volt elég ahhoz, hogy felvegyék egyetemre, ahhoz azonban igen, hogy nem kisebb feladatot vegyen a nyakába, mint Illyés Gyula ötágú sípjának összehangolását. 1967-től járta fáradhatatlanul a határon túli területeket, főleg Erdélyt.

Itt, Kolozsváron, ahol ma megkapja az erdélyi irodalomért tett szolgálataiért a Méhes György-díjat is – jó szolgálatot tett: látogatta a nagy öregeket (Kós Károlyt, Balázs Pétert), gyógyszert hozott, kéziratot vitt, ahogy 1976-ban Szilágyi Domokos koporsóját is, s aki ismeri, tudja: jó szót, figyelmet szánt a másikra, s fontos még: műveiket értőn tolmácsolta. Figyelme nemcsak az írók munkásságán pihen (Sütőtől Szilágyin át Ferenczesig), de a képzőművészek, a színházi emberek felé is irányul. Irodalom, zene, képzőművészet, sport. Így lehetne meghúzni szellemi házának alaprajzát. A támfalat pedig olyan művek adják, mint az Erdélyi ősz vagy A táj lélekarca, de erősítik olyan szerkesztései is, mint az 1979-es válogatott Szilágyi Domokos-kötet.

Érdemes idéznünk Méliusz Józsefet, aki így bátorította 1969-ben a fiatal kritikust: „Nagy öröm számomra, hogy a mi külön kategóriát jelentő irodalmunk iránt vonzalommal van. Ez az irodalom sok megértést követel s lényegében még ismeretlen.” Hogy ez ma nem így van, jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy nem kicsiny mértékben Szakolczay Lajosnak is köszönhető. „Ez jó mulatság, férfi munka volt!” – elismerésre méltó.

‍

A közölt laudáció a Méhes György-díjak ünnepélyes díjátadóján hangzott el, a kolozsvári Bulgakov Kávéházban, 2024. május 14-én.