„senki sem születik titoknak”
XXXIII. ÉVFOLYAM 2022. 20. (850.) SZÁM – OKTÓBER 25.A molylepkét vagy a kislányt égeti jobban az igazság(talanság) felvillanó körtéje? Miért az áldozatnak kell szégyent és bűntudatot éreznie, ha kimondja a valóságot, és miért rá haragszik a környezete, amiért hangot ad ezeknek a szörnyűségeknek? Milyen áron tanulható újra annak a társasága, akivel együtt nőttünk fel? És vajon „keresztül tud-e vágni egy látszólag kiegyensúlyozott kapcsolatot egy eltávozó magzat, vagy csak kiélezi a mélyben megbúvó különbségeket” (95.)?
Borda Réka lélektani családregényében gomba nő, csalán csíp, nyúl menekül és bújik el(ő). Az elbeszélő a gyermekkori emlékekkel való kényszerű szembesülés révén válaszokat kap arra vonatkozóan, miféle begyógyulatlan sebek állnak a nem működő élete és kapcsolatai mögött. Ahogyan egymást váltják múlt és jelen történései, egyre hangosabbá válik a csend, és egyre közelebb kerülünk egy gyermekkori szexuális abúzus megrázó tényéhez.
A töredékekben, az állat- és növénymetaforákban fennmaradó képek elraktározott és felidézett valóságok hordozói. Az emlékek jobban feszélyeznek, mint a bénaság. A többszörösen kisebbségben élő főhős gyermekként csak a hallgatásával vívhat ki elismerést a felnőttek körében, nőként pedig szűkebb értelemben a család, tágabb értelemben a közösség és a társadalom előtt vizsgázik. A traumairodalomba illeszkedő regény tétje a felszólalás és a megszólaltatás, a kollektív megrázkódtatások természetének feltárása, a tabuk feloldását célzó kommunikáció hiányosságainak tudatosítása, valamint a bántalmazás különböző formái feldolgozási gyakorlatának elősegítése. Az Égig érő csalán hősének csakis így van esélye kilépni a Sziszüphoszok sorából: „Pirkadatig ízlelgetem azokat, akik voltam. Méregettem, szagolgattam őket. Aztán elővettem azt, aki lehetek még. Hallgattam, mire képes, mit szeret, mire vágyik, és látni véltem, hogy egyszer elfogadja magát. Ez a valaki tudta, hogy ugyanannyira nyúl, mint amennyire ember, de semmiképp nem préda. Tetszett, hogy akár ez is lehetek még.” (135.)
Borda Réka: Égig érő csalán. Budapest, Scolar Kiadó, 2022.