Saját szélcsend

Másodéves egyetemistaként olvastam először Virginia Woolf Saját szobáját. Öten osztoztunk a tizenötös számú bentlakásszobán, melynek polcait bogarak dongták, ablakát fekete vasrács védte, és sosem sütött be a nap. Regényt nem írtunk.

Woolf örökzöld tételmondata újra felcsendül bennem, ahogy a lakásvásárlás előszerződését írjuk alá: „a nőknek rendelkezniük kell pénzzel és saját szobával, ha regényírásra adják magukat”.¹ Az egyik szoba műterem lesz, a másik az íróé, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, így állapodtunk meg. Kolozsvár azonban nem követi a nagy könyvek és saját szobák szabályait. Keserédesen mosolygunk az apróbbnál apróbb lakások láttán, az ingatlanügynökök épp azt mutogatják, hová tehetjük a fogast, tévét, gyereket, más nem is férne el; mutatják, mit írjunk alá, hogy tetszett-e, nézzünk még; nem tudjuk, hová kerüljenek a könyvek, vásznak, festőállvány. Húsz év múlva felvehetek egy újabb kölcsönt, nincs pénzem, éveim vannak, mint abban a filmben a lopott időről. A parkolóhely drágább, mint a kocsink. Ugyanaz a kulcs több vadiúj lakást is nyithat, ezt már megtanultuk, egyszer majdnem rossz helyre nyitunk be. Azt is, hogy a bank szigorú a szabadúszó kisvállalkozókkal, főleg háborús időkben, és az alkotói ösztöndíj nem számít jövedelemnek. Háromból két bank visszautasított.

Szóval mi ilyen művészpár vagyunk, summázzák az ügynökök, amikor látják, hogy vacillálunk, ennyi pénzért nagyobb lakást szeretnénk, valljuk meg szégyenkezve. A négyzetméterek drágulnak, de minél messzebb lakunk Kolozsvártól, annál nagyobb lakást tudunk megengedni magunknak – ezzel vigasztalnak. Az ösztöndíjas elszámolásból kihagyom, hogy saját szobára fordítom a támogatást. Pedig tudom, ha egyszer meglesz a saját levegő és fény és idő és tér, más szavak fognak eszembe jutni. Túl rövid volt még az életem ahhoz, hogy kitaláljam az alkotás legkézenfekvőbb kifogásait.²

Most még csend van, egerek kaparásznak felettem az emeleten. Amikorra ezt a szöveget a nyomtatott lapszámban olvasom, a saját szobámban fogok ülni. És végre elkezdem azt a regényt. 

Jegyzetek

¹ Virginia Woolf: Saját szoba. ford. Bécsy Ágnes. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986.

² Charles Bukowski: Levegő és fény és idő és tér. Ford. Gothár Tamás, Helikon 2022/12.

‍