Reszkető keze a csíkos fürdőköpeny
zsebében matat
cigarettát keres és gyufát
a találati arány ötven százalék
csak gyűrött cigisdobozt markol
egyedül áll a sodródó tömegben
a sorompón túl már nem mehet
a buszmegálló mellett ápolónők bagóznak
műszakváltás van, az éjszakások már
az öltözőben kávéznak, vastag nőillat
oldódik a fertőtlenítő csípős szagában
a portás itt az atyaúristen, nem engedi át
belül, a kapu mögött tág a szabadság
hatszáz lépés a kerítésig, kétszáz a kőfalig
tizenkét hektár védettség, valóság
itt valaki mindig jön, hogy tüzet adjon
a sárga csuklós Ikarus már elment
a buszforduló egy időre kiürült
két gondozott birkózik a földön
a koldult apró a verekedés tétje
egymás haját tépik némán
vékony magas nő áll a megállóban
kezét maszatos gyerekkéz fogja
riadtan néznek mindketten a kapura
a sorompóra, a fürdőköpenyre
közelebb nem mennek, a kisfiú
az anyja háta mögé bújik, szemeit
eltakarja, ujjait résnyire nyitja
de csak a ruha virágmintáit látja
egy rózsa nyílik, egy vörös kehely
pünkösdi, labda, fehér, mint a hab
lopva kiles a combok mögül
a csíkos köntös rojtos övét
csapkodja a szél