.svg)
Az 1568 Bisztróban került sor március 12-én délután 5 órától Áfra János új verseskötetének, a Rítus címűnek a bemutatójára. A kolozsvári közönség számára némileg kizökkentő jellegű volt a könyvbemutató, ugyanis szokatlan helyszín adott otthont az eseménynek, viszont a szokásosan szakmai érdeklődéssel résztvevő arcok mellett új emberek is feltűntek, ezért a moderátor, Tamás Endre kérdései kitértek Áfra korábbi munkásságára is. Először Glaukóma és Két akarat című korábbi versesköteteiről kérdezte a szerzőt, aki felolvasott ezekből a kötetekből is.
Áfra János elmesélte, hogy Debrecenben, a magyar szakon tárult fel előtte igazán az irodalom, mondhatni, viszonylag későn találkozott vele, eleinte a képzőművészet és a festés érdekelték. Debrecenben Borbély Szilárd volt az, akit szakmai tekintélyként tisztelt és akinek az irodalmi tevékenysége megerősítette benne az elhatározást, hogy nem hagy fel az irodalommal. Áfra azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy az online tér dominanciája miatt szinte mindent meg lehet már kapni és el lehet olvasni az interneten, viszont egy verseskötet megszerkesztése, egy konceptuális tudás mozgósítása és kompozíciós gondolkodás mindig izgalmas kihívás, amelyet nem biztos, hogy online térben ugyanúgy meg lehet valósítani. Pontosan ezért is került szóba a Rítus egy korábbi kötetbemutatója, ahol táncos performansszal együtt zajlott a felolvasás – lényegében társművészetek és irodalom közti átjárással, és ez azért fontos számára, mert a médiumközi megnyilvánulások érdeklik.
A Rítus (Kalligram, 2017) egy kis kötet – borítóján Incze Mózes festménye látható, amely hétköznapi ritualizált tevékenységek megragadásának egy formáját kívánja visszaadni. A kötetben szereplő versek olvasásakor elsősorban nem a beszélőről tudunk meg dolgokat, hanem olyan személyes, ám eltávolított problémamegoldási kísérletekkel találkozunk, amelyeknek szervező elve a felszólítás, utasítás. A ritualizált nyelvezet a ritmus-rítus szópárral is leírhatóvá válik, az ütemhangsúlyos cikluszáró szövegek sűrített, mágikus szövedéket képeznek. Ezért a szövegek Áfra metafizikai és vallási szinkretista érdeklődésével is kontextualizálhatók – bár a szerző arra törekszik, hogy a versek mindenkiben olyan szimbolikus tartalmakat mozgassanak meg, amelyek univerzálisak.
