Részlet Bartók Erzsébet Réka olimpiászos dolgozatából

Szemelvények a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny országos szakaszának díjazott dolgozataiból

Az Utunk, illetve a korai Helikon szerkesztőségében bevett szokás volt évente ellátogatni az 1972-ben indult Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny – vagy ahogy akkor hívták, olimpiász – országos szakaszára, Utunk- és Helikon-különdíjat osztani az arra érdemesülteknek, majd a lap hasábjain válogatást közölni a díjazott diákok dolgozataiból. Sokunknak életük első publikációit jelentették ezek a dolgozatszemelvények. Ezt a hagyományt elevenítette fel 2023 áprilisában a Helikon szerkesztősége, amikor lapszámbemutatóval és kiállítással egybekötve ellátogattunk az immáron Mikes Kelemen nevét viselő tantárgyverseny országos szakaszára a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumba. A Pavilon 420-ban közölt dolgozatszemelvényekben Vámos Miklós Rajzlapjának Károlykájáról, Kosztolányi Dezső jó bírójának álláspontjáról olvashatunk, de kreatív szövegek születtek Örkény-egypercesek mentén a színész abszurd halála és az átváltozás motívuma kapcsán is. Mikes Kelemen Fannihoz írt levelei után fiktív élettörténeteket olvashatunk Arany Hídavatása alapján, valamint meghallgathatjuk Medve Gábor beszédét és Bébé monológját is.

‍

Bartók Erzsébet Réka

Nagy Mózes Elméleti Líceum, Kézdivásárhely, X. osztály, I. díj

Kedves Fanni! Tudd meg, Fanni, a magánynak, mivel te s én is küzdünk, minek elviselésibe vagyunk, írja annak a természet és a céltalan séta. Nemes dolog a magány, olyan az, mint a káposzta. Sok levél alkotja ezt meg, ez miatt leve ez ily bonyadalmas. Emberi lény számára olya kellemes tejféllel, de hamar megsavanyodik, akkor pedig nemcsak a gyomornak ártalmas, hanem a szívnek is. Sok káposztát megeszik a székely, s meg a magyar, s legyen az nyolcszázadik akár, mégis szívesen kéri meg az asszonyt, hogy azon napon töltelékkel káposztát egyenek ebédre. Az igazi magányt pedig nem kéri az ember, érkezik az magától, egymagában, kéretlenül. Rodostói egsiliumom ketrece a magány. (…) Kérdezem én, mit te is kérdezel vala tőlem: azért voltam-é oly kevés ideig boldog, hogy örökre boldogtalan legyek? Választ adok én közös kérdésünkre, Fanni: nincs olyan, hogy örökre boldogtalanság, ha legalább a felvirradó napot illetni tudod mosollyal, így nincs olyan sem, hogy örök magány, ha én szívesen veszem leveleid, válasszal megilletve azokat. (…) Lelked jó rokonja, Mikes Kelemen

‍

‍