.svg)
Todor Tamás: Suburban Romance
A törzsben az anyag
Az évgyűrűk bilincsére teszem kezem,
amit a kövekből, az ásványokból
halmozó történelem láthatóbbá tett.
Szinte tolul az anyag,
a szintézisben összeáll formákká
az öntudat. A liget ágai,
az összes próbálkozás kiáltja:
élni, élni küldtél minket!
Megmarkolom törzsedet, mint tanú,
hogy jelen vagyok, jelen voltam,
az évgyűrűk ölén sűrű mélabú.
Huzalok
Feltűnően színtelen sápadtságod
a zűrzavarban kémlelem.
Az lehetetlen, hogy ne az ajtót
hallgasd most, hogyan csikorog,
hogyan csapódik, tam-tadam.
Egy oroszlánsárga kendő csücskei,
egy vörös-tinóru mohába bújva,
egy kimosható folt, egy váza éle,
szalmaszálból font huzal.
Hol egykoron volt beton, most kavics.
Szigonyt ütött a lágy részekbe,
elüldözte a széleket.
Lyukas lepedőt akasztott
az árva szigorral feszített égre.
Figyelem színtelen sápadtságom,
az ajtót hallgatom,
fülemben csengő csapkodásod…
tam-tadam.
Sziszüphosz (Hiedelmek)
A tegnap félig
megkerülhetted volna a holdat.
És most itt állsz,
minden testnyílásod,
az összes szőrszálad,
még a testeden a szaru is
reszket.
„Használd ki, amit birtokolni vélsz.” -
pislogja az ország leghíresebb csontkovácsa.
Sziszüphosz jelmezben a pulpitusról int.
És te attól félsz, hogy
kilötyögteted a vizet
az idő anyagába fúrt kútba
merített vödrökből.
Szedd össze magad.
Patetikus vers a gyönyörű tavaszhoz
Tavasz van.
A pince sötétjéből
felrepülnek a muskátlik.
Melléjük felhő-üveg asztal kerül,
két méregzöld, műanyag székkel
(a harmadik tavaly eltört).
Ott fogok kávézni
valamelyiken.
Onnan figyelem
a kerítésre vetített
napfoltot, a szmoggal
kevert friss levegőn
a szomszéd ház teraszán
teregető Lupu nénit,
és a kábelekkel szeletelt,
végre kék eget.
Szóval nem kérdezek semmit,
csak elnyúlok az olcsó,
méregzöld, műanyag,
törékeny széken.
Esetleg a bogarakra vagyok kíváncsi,
esetleg de szép a muskátli.
Tavasz van,
megadom magam, felengedek,
mint a jéghegyek
klímaváltozáskor.
Morfémák
Aludtam.
A sokat hallott verset
libasorban szavalták,
nem is szavalták,
kiabálták a lidércek:
Sok a halott.
A csendet nem mondom ki.
Kimondom
egyszer s mindenkorra,
ami néven nevezhető:
például tulipános tilinkó,
labdarúgó-szövetség,
olívás kézkrém,
fecskefarkú pillangó,
mélyvénás trombózis,
farkasalmalepke.
SzemTanú
Csak azt akarom mondani,
láttam a fájdalmat.
A szemeid alatt hintázott
két szürke, elmosódott karikán.
A széllel husángok érkeztek,
püfölték a hátadat,
de mentél tovább.
Ködös pupilláidat is láttam,
nem volt bennük cél, sem esély,
de mentél tovább.
Ez a céltalanság
tette elviselhetővé,
hogy már nem tudsz megállni.
Csak akarom, hogy tudd, láttalak.
Repkő Ágnes 1978-ban született Nagyváradon. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar-kommunikáció szakán, majd a Partiumi Keresztény Egyetem bölcsészkarán folytatott tanulmányokat. Jelenleg Nagyváradon él, és kiadványszerkesztőként dolgozik a helyi napilapnál.
