.svg)
A pszichedelikus rock generátora és szülőanyja a jam és az impró. Jól mutatja ezt a Psychedelic Source Records projekt, ahol minden album a közös zenélés öröméért jött létre – minden alkalommal több zenekar zenészei gyűlnek össze egy utazásra, más-más hangulatok, szellemek és narratíva mentén hoznak létre valami egyszerit és egyedit.
5-6 éve találkoztam először a belfasti Electric Octopus zenekarral, a sok szempontból ikonikus, 2017-es album jött szembe YouTube-on, a Driving Under The Influence Of Jams, ami nagyjából annyit tesz magyarul: Vezetni jamek hatása alatt. Az album 4 óra masszív jam-őrület, soha nem hallottam még hasonló szentségtörést. Szerelem volt első hallásra, ez az ír trió (akik mindhárman tapasztalt zenészként vágtak bele ebbe a projektbe) kivert minden biztosítékot. Gyönyörű, hullámzó harmóniák, olykor ismerős dallamok keverednek itt kirobbanó, mindent összezúzó torzításokkal. Inspiráció inspiráció hátán, ha az ember kreatív energiák ágenseként tengeti életét, egyszer mindenképpen végig kell mennie ezen a 4 órás, túlvilági meditáción, ki kell nyitnia magát, és be kell engednie a szellemeket, hogy munkához lássanak benne (de legutóbb arra is rájöttem, hogy ez az album tökéletesen működik ünnepek közti nagytakarítások ösztönzőjeként is).
A 2019-es Smile egy rövidebb kitérő, a 2021-es Inclinations pedig folytatja az agymenést, elveszejti az embert önmaga jam-labirintusában, ahol az érzékelést földönkívüli frekvenciák bizsergetik. Nyolckarú, háromszívű, elektromossággal töltött Vergiliusok és Beatricék vezetnek végig szonikus botladozásainkon.
Aztán 2022-ben megjelent a St. Patrick’s Cough (Szent Patrik köhögése), ami megint valami próteuszi unikuma lett a pszichedelikus zenének. Besorolhatatlan és kiismerhetetlen, 73 perces ősőrület. Dale Hughes, Tyrell Black és Guy Hetherington, a formáció tagjai (az elektromos polip felkent papjai) így mesélnek róla:
„Hangszerek széles skáláját hoztuk a szitároktól és didgeridoo-któl a 90-es évek szintetizátoraiig és big muff pedálokig. Más, hagyományosabb hangszerelésű jamek anyagából is hozzáadtunk. (...) Kipróbáltunk minden hangszerkombinációt, mindenki azt használta, amelyik adott időpontban tetszett. Ennek egyik fénypontja volt, amikor Tyrell egyszerre játszott didgeridoo-n és basszusgitáron, míg Guy barátnője, Corah dobolt.”
És így:
„Az album körülbelül egy évnyi munka párlatát reprezentálja, több alkalommal és helyen játszott jamek anyagából válogattuk ki a keverés során kiugró darabokat. A dalok kísérletezőbbek, mint általában, nagy utat jártunk be ezzel az anyaggal mindannyian.
Az album nagy részét a Fermanagh és Leitrim megyék hegyei közt fekvő Holywellben vettük fel. Rövid sétára Szent Patrik szent kútjától. A vizéről úgy tartják, hogy a leghidegebb víz Írországban, és [a kút] a helyiek zarándokhelye. A feláramlás körülbelül 600 gallon/perc hozamú, és két patakba folyik le, mindkettő más-más irányba folyik tovább. Egy varázslatos hely, és ennek az albumnak a névadója.
Egy ideig szórványosan játszottunk a járvány alatt, kontinensek választottak el (...). Itt egybegyűjtöttük mindazokat a különböző elemeket, amiket külön-külön összegyűjtöttünk utazásaink során.”
