a legbölcsebbek értették, hogy a tudásról nem árulunk el semmit.
a tudást meg kell szerezni. csak annyit szabad sejteni róla,
hogy létezik. hogy meg kell találni annak helyét és idejét,
meg kell tanulni szelektálni a sok tudós mondat között,
melyeket egyazon csorda különböző tudósai böfögtek fel.
a nyolcadik napon emelték a templomot. üreslett a közön,
a falubeli férfiak szomját oltani kellett, míg készült.
a nyolcadik napon emelték a korcsmát, hol praktikák terjedtek,
az alap helye. ha megtanultam valamit akkoriban,
hogy a kocsmák szabálya, az igazi kocsmáké, ahol mindenki
egy arc nélküli népre vágyott, ahol mindenki tengert látott, de sehol
szárazföldet vagy fedetlen partot.
a legbölcsebbek, ha voltak ilyenek, mindig olyan helyen álltak,
melyet a feltűnés tesz érdekessé. a késdobálókban a pultnál,
a többiben a törzsasztalnál rajzolták a térképeket.
hisz boldogok a lelki kövérek.
akkoriban még távol volt betlehem magánya. sztóner hajnalokban
vágtattak a tevék, át sivatagokon, hogy reggelre megleljék
a kisjézust. elvétve, sovány asztaloknál az évák,
akik nem szerették az almát. a tökéletes idegenek, akik fejében
csak annyi szólt, hogy lesz még pénzem, és biztosan remélem,
hogy egyszer nékem minden sikerül.
így követték a homokszemek a nappalt s az éjszakát a sivatagban,
követték, mint magányos verebek a gazdátlan földet,
míg ti aludtatok, mi sírtunk,
míg ti aludtatok, itt reggel lett.