Pofont sem kapsz már per potyóresz (nonszensz-versek, limerickek, groteszkek)

Makkai Bence: Belül

(nógatás)

Miegymásért és felpakoltan

csencseljen csillárt Drinápolyban

– nógatja egy ideje

a költőt a hitvese,

hogy tarthasson ki vele – a jóban.

(özvegység)

Könnyekbe özvegyült kisanyám,

hűségeském, víg rebarbarám,

ültess síromra sóskát,

s becsüld meg vele jóskát –

Bár amíg ő nyüvi pizsamám.

(a kutya fája)

Csak tudja, aki már odébbállt,

s egy igazit már-még nem pisált

– zabla, zabszalma, zabola –,

ott még a csoda sem csoda:

a fa keresi meg a kutyát.

(agresszió)

Nyihahák törnek parittyázva,

gábriel támad batu kánra

othellót a mennybement

desdemona fojtja meg –

A postás harap a kutyába.

(sürgöny)

Örömmel sürgönyöz az asszony:

túl van már, túl a klimaxon.

„Virágnénál a világ

most ég igazán az ágy” –

Választ vár forró telefaxon.

(nonszensz)

Miért aggasztaná a córesz,

ha már a kánaán is nonszensz?

Bakterlámpa, héjakút,

elől-hátul alagút –

Pofont sem kapsz már per potyóresz.

(unalom)

A szavaik már ásítanak,

ásítanak, majd elalszanak.

Hopplá, seggreverősdi,

a dermedt csöndet töltsd ki!

Sokára szól még értük a harang.

(szerencsefi)

Göröngyös, tüskés volt az útja,

torkában szálkás a haluska.

Asszonyának ajakán

durva serte nőtt hasán –

a nyerőszámot csak kihúzta.

(nekrológ)

Circumdederunt, elment kálmán,

elment a bogarai hátán.

Viszi fejében magát

a fonnyadt logaritmusát –

Tótágast áll egy gyökjel szárán.

(vénülés)

Csak elkövette a hibát:

elvette halk menyasszonyát.

Most méltó büntetésül

a ráncaiba vénül,

s már csak ha ordít, érti a szavát.

(a butikos)

Nem volt s ma sem illúziótlan:

butikot nyitott a szatyorban.

Hetvenkedik tyúkszemén

hiszen még csak teste vén –

Lányanya várja a pokolban.

(haladás)

Kihullt a csóré csiga szőre

viszketős lett hasán a bőre.

Nem vakarta senki se,

ráhajtott a smirglire –

Váltva megy hátra és előre.

(hecces)

A kisvárosi csinnadratta

szamarakkal vonul a placcra.

– Ha van bele, ki vele! –

kiált a hecc mestere.

S lobogót tűz a szélkakasra.

(ördögűzés)

Vezérbódé és napos oldal

Ördögöt űznek trikolorral.

Zászlórúdon fut a láz,

szándékban a cyklon-gáz –

Aki még nem menekül – koplal.

(mesés)

Volt egyszer, hol nem volt egy pancser,

lóhúsevésben falánk majszter.

Addig volt csak lófaló,

amíg megrúgta a ló,

s lába alól kiment a flaszter.

(tárgyilagosság)

Berakta vedrét a cseberbe

majd fejest ugrott a vederbe.

Így vett pléhből kalapot.

Mégse mondják, hogy bolond,

csak azt, hogy a helyét kereste.

(vetésforgó)

Eszeveszetten ügyeskednek:

viszik a hátukon a kertet.

Termesztenek templomajtót,

pópaszakállt és harangot –

De előbb Marlborót és Kentet.

(hírháttér)

Pult alól lőttek a hentesre,

húsz személy életét vesztette.

„Lárium és fárium,

hogy ez genocídium,

Musztafa pemzlivel festette”.

(folttisztítás)

Ma sem tudja, hogy a vendégek

mit ejtettek rá, milyen ételt.

Mángorolta abroszát,

eláztatta szappanát –

Végül kivágta a pecsétet.

(apróhirdetés)

Felsöpri nagyanyját a gyermek,

zálogba csapja a keresztet.

Zsírlakát a sírbogár

feladja és odébbáll –

„Eladó sírhely igényesnek”.