Plasztik Transzi, plasztik kari

Lakóhelyem Plasztik Transzi, karácsonyom plasztik kari. Nem szavalni akarok vagy ilyesmi, csak eszembe jutott így viccesen, amikor megfigyeltem. Nem is tudom, mit gondoljak erről, csak rögzítem a tényeket. Mindig mondta a magyartanárnőm, Kati néni, hogy Imola, írjad le bátran a gondolataidat, ne csak a tényeket és az idézeteket, de ettől csak még kevesebb magyarázat jutott eszembe a tényekre és az idézetekre, valahogy mindig úgy voltam vele, hogy magukért beszélnek.

Ott voltam a tegnap a nagyüzletben, és ezen a transzis mondaton kívül még az is bevillant, hogy műanyag tájon gázolok, meg hogy körülöttem műdudva, műmuhar – így írná ma a nagy költő, ha látná. Bár sok, kevésbé nagy költő ír is ilyenekről (szeretem azért a verseket, csak nem magyarázni), igaz, más szavakkal, mert a dudva és a muhar már eléggé elavult. Persze, a költészet, mint mondtam, most lényegtelen. Nem a lírai mű a fontos, a lényeg az anyag, a mű. (Hehe, szójátszom, egész pajkos, Kati néni bírná.)

Szóval készülök arra, hogy kari, itt, Transziban – most már így rövidítve mondom, megtetszett–, hol a műfenyők zöldebbek talán, mint máshol (ó, na, becsszó igyekszem  abbahagyni), legalábbis nekem úgy tűnik.

Igaz, karácsony táján nem szoktam máshol járni.

Én hidegben nemszeretek utazni, nem is értem, miért mennek az emberek Bécsbe vagy Prágába karácsonyi vásározni, ott még valami vékonydongájú szél is erősen fúj, s akkor még mennyi nyűglődés van a téli utazással, mennyi benzin, mennyi pénz, hogy ott fagyoskodjon az ember egy másik karácsonyi dekorációban, más plasztikok között. Jó, igen, a karácsonyi vásár alapvetően kézműves, de a kézműveskedéshez is mennyi műanyag kell ma azért, polisztirén golyók és koszorúk, műanyag gyöngyök, műanyag fonalak, ragasztók, filcek meg minden.

Nekem elég itt, nálunk, itt is sok a műfenyő a vásári tájban. (Hű, ezt most átvitten is lehet érteni, Kati néni úgy örülne.) Magasak, sudárak. Szépek. El is gondolkodtam tegnap, hogy nem lenne-e jobb, ha vennék én is egy ilyen hirtelenzöld karácsonyfát, összecsuknám, mint egy esernyőt, aztán le a pincébe, és kész. Aztán mégis az igazi mellett döntöttem, nekem valahogy  még kell egy kis fenyőillat az ünnephez. A karácsonyfatartóm persze olyan zöld, fröccsöntött, lehet bele vizet is tölteni, lábbal méretre állítani, nagyon cucc. A gömbök is plasztikok, az angyalhaj és az égősor is, nem törnek, nem tépődnek könnyen, és még jól is néznek ki, tiszta vagány. Azért én elég ökónak tartom magam, akár pár évig is újra felteszem ugyanazokat a gömböket, persze azért érzékeny vagyok a színkombinációkra. És a szebbeket el is teszem emlékbe.

Sok ismerősöm minden évben cseréli a karácsonyi dekort.

Egyik évben ezüst-bordó a fa, másik évben fehér-kék, és mind így. El nem tudom képzelni, hol tárolják azt a sok díszt és kiegészítőt ezekben a kicsi erdélyi lakásokban. Lehet, hogy egy idő után kidobják őket, végül is olyan olcsó. És annyi van. Egészen elképesztő, hogy mennyi mindent vehet az ember a gyönyörű karácsonyhoz. A nagyüzletben külön ünnepi részleget rendeztek be az alkalomra, hosszú polcsorokkal. Gondolkoztam is, hogy hogyan és kinek lehet eladni évről-évre ennyi tárgyat, na, de egyszer élünk, a karácsonyi otthon tényleg legyen szép.

Jaj, és minden annyira tematikus! Feliratok magyarázzák, hogy mit miért árulnak. A karácsonyi ruházat polcokon műanyagból készült ruhák, nyakkendők, hajpántok, póló szettek és baba bodyk várják azokat, „akik az öltözékükkel is szeretnék kifejezni a hangulatot”. És hát „ha karácsony, akkor az ünnepi fények áradása”: tényleg mesébe illők a világító szarvasok és mikulások, fényfüzérek, ledes diorámák, műhóban fürdő mesefaluval, mozgó kisvonatokkal, kandeláberekkel! Ki ne vágyna egy ilyen diorámára? Igaz, többszáz lejbe kerül, de hátrahagyható utódainknak. Én még nem fektettem ebbe be, de mindig hosszan tudom nézi, ahogy szánkóznak a gyerekek, döcögnek a vonatok, forognak a szarvasok a plasztik-rusztik varázslatban.

Csak műrongy-manókból legalább húszfélét kínálnak,

nem beszélve a szarvasokról, hóemberekről, gnómokról és törpékről, irtó cukik. A főzés és tálalás részlegen karácsonyi sütéskellékek, bögrék, szalvétagyűrűk és -tartók, terítők, ünnepi asztaldekorációk, tányér- és poháralátétek, sütikiszúrók és kötények találhatók, amelyek „a karácsonyi asztalt és persze a közös sütés-főzés élményét teszik varázslatossá”. Igaz, nálunk csak a tányérok férnek el szűkösen a konyhaasztalra, vettem is pár rénszarvasost. Ja, és amúgy én egyedül sütök-főzök, kicsi a konyha, meg nem is vagyok skandináv például, a skandinávok mindig közösen főznek, úgy tudom.  

Az idén egyébként pont a skandináv karácsonyi életérzés a divat, legalábbis dekorszinten, ahogy láttam az Auchanban az ünnepi otthon részen. Pasztell-plasztik karácsonyi ablakdíszeket és ablakmatricákat, karácsonyi ajtókopogtatókat, párnákat és párnahuzatokat, lakásdíszeket, mikulásvirágokat (bizony, létezik mű-mikulásvirág is az olyanoknak, mint én, akik pár hét alatt megölik az igazit), tobozokat, karácsonyi csengettyűket és gyertyatartókat találni, amelyek „minden ünnepi nappalit látványossá tesznek”. Hiszen „mindenki ott tölti majd a legtöbb időt a vendégekkel, ezért a nappalinak kell a legnagyobb díszben pompáznia”. (Jaj, megint sokat idézek.) A mi nagyszobánkból nem nagyon lehet skandináv nappalit varázsolni, sajnos, épphogy befér a fa, amiről már beszéltem, de vannak pasztell gömbök rá.

Ó, a gömbök! Ezerféle kapható, főként műanyagból, persze. Szebbnél-szebbek, az ember tényleg alig tudja megállni, hogy ne vegyen újabbakat. „Tartósak és időtállók, így a családi hagyományok részévé válhatnak” – ajánlja őket a katalógus. (A versek mellett ezeket a katalógusokat is szeretem lapozgatni, nekem ez pihenés, mindig hozok a boltokból.)

És tényleg, tanúsíthatom. Nálam a pasztellgömbök, amikkel idén is díszítünk, már majdnem tízévesek. Jövőre kicsit újítok azért. Mert a hagyományok is újulnak, nem is vitás. A tegnap megvett Zara home fenyőmintás plasztik asztali futó holnap régi erdélyi karácsonyok kifejezője lehet.

Ez is Transzi, az is Transzi, már csak így van ez.

Ikea fröccsöntött mikulás- és angyalalakú sütikiszúró, kari, hagyomány, Transzi. Pepco világító műanyag hóemberlámpa, karácsony, hagyomány, Erdély. MagicHome plasztik adventikoszorú alap, kari, hagyomány, Transzi. Glitteres, hódarás Auchan aranykarácsonyfadísz, hagyomány, Erdély.

Olyan különös ez azért.

‍