A PIM fesztiválkertjében került sorra Zoran Gashi szerb író, festő és performer, valamint Fenyvesi Ottó beszélgetésére. Zoran Gashi ugyan szerb író, viszont Észak-Macedóniában született albán-szerb családban. A közelmúlt történelmének viszonylatában ez rányomta a bélyeget az életére. Nemrég találkozott Marina Abramovićcsal, akitől megkérdezte, mi a művészet: az élet, a halál és a szenvedés – válaszolta neki.
Gashi számára az őrültség és a tagadás az, ami hajtotta. A tagadás úgy, ahogyan a németeknél: a tagadás az élet maga, az albán és a szerb konfliktus keveredése egy identitásban pedig jobbára megközelíthetetlen. Gashinak azonban jobbára a szerb kultúrához van köze, Fenyvesi Ottót pedig Újvidéken ismerte meg. Hét verseskönyve, három drámája – évekig dolgozott az újvidéki rádió dramaturgjaként –, és egy Cameo című regénye jelent meg. 2000 után, munkahelyének elvesztését követően leginkább »sötét oldalával foglalkozott«, azaz festett, saját szavaival: beszélni kezdett anélkül, hogy megszólalt volna. Újvidék számára egy fantasztikus kultúrát jelent, ugyanakkor mégis egy ál-kultúrát, amely az ott élő népeket csak nemzeti öntudatukra ébreszti, ezért elvesztik motivációjukat arra, hogy valami újat keressenek. Mimikriben, veszélyes formákban élnek.
Kapcsolata a magyar irodalommal az Új Symposion folyóirat révén alakult ki, főként saját nemzedékének tagjait olvasta, és elsősorban a szövegek ritmusa érdekelte. Az időritmusok létmódját kereste, amely teljesen új frekvenciát hozott Újvidéken. Egy különösen sötét pillanatában azonban felfedezte Csáth Gézát, aki új reményeket öntött belé. Ebből fakadóan Gashi az, aki a Csáth Géza-díj ötletgazdája.
A Fiatal Írók Szövetsége a beszélgetést követően a 2019-es díjazottnak, Terék Annának adta át a fél disznóból és egy gravírozott hentesbárdból álló díjat. A húst a díjazott annak az iskolának és az ott tanuló gyerekeknek ajánlotta fel, ahol iskolapszichológusként dolgozik. Antal Nikolett pontos és megindító laudációja méltatta Terék Anna írásművészetét: Terék versnyelve egyszerre kegyetlen és lényegre törő, bátor és érzékeny. Írói alakja és tevékenysége azt mutatja, hogy minden tekintetben olyan vajdasági, kisebbségi és egyetemes magyar, aki képes világpolgár lenni, autentikus nőként és aki képes mások hangjain is hitelesen szólni, tabukat döntve.
További fotók a PesText Facebook-oldalán érhetők el.