példamondat egy nyelvtani szabályhoz
XXXV. ÉVFOLYAM 2024. 23. (901.) SZÁM – DECEMBER 10.
kései ekphraszisz, időn innen
plugor sándor munkájához
fennáll továbbra is eszembe jut néha
bizsergető érzések homályos igazsága
mint a régi tévénk sercegése
vagy egy hosszúra nyújtott határozott névelő
elképzelni újra
milyen szép nap a mai
talán ezzel kellett volna kezdeni
vagy ezzel felejteni
semmivé tenni
hogy milyen szép nap a mai
rajzolva kevés felhőt a sarokba napot
fűt fát pálcikaembert
a kész rajzot a hűtőre akasztani
és hallgatni a hűtő zúgását
napestig
talán megértünk valamit egymásból
ki tudja mivel kezdjük el
szobrozunk mi szépségtől félelemig
szobrozunk szobrozunk
(anyám az álmok nem lazulnak)
mert ez most a helyzetről szól
az értelmetlen véletlenről
aminek értelmet ad
hogy történik valami vagy mégsem
egy virág szárbaszökkenése
egy kiskecske első talajugrása
ilyen az ember céltudatos
miket jelenthet egy közös vasárnap
(persze csodálatos felismerni kézírásom
millió másik között de mi van a lábnyomokkal
az utakkal amik kivezetnek a testből
cipőfűzömben összegabalyodnak az évek
egy átvett szokás vagyok azt hiszem)
szobrozunk szobrozunk
vállunk boltív kapcsolatunk cserekeskedelem
épül már a birodalom
tehát elválaszthatatlanok vagyunk
(teknős és páncélja)
amikor leesik egy kő a szívemről
felkapom és a zsebembe csúsztatom
az még nem újjászületés hogy kiveszem szádból a becenevemet
a bizsergető érzéseket utólag értem meg
épül már a birodalom épül
nem tudom vannak-e egérutak
kimondhatnám-e összes változatában egyszerre
a királynét megölni nem kell félnetek jó lesz
ha mindenki egyetért