példamondat egy nyelvtani szabályhoz

‍         kései ekphraszisz, időn innen

         plugor sándor munkájához

fennáll továbbra is eszembe jut néha

bizsergető érzések homályos igazsága

mint a régi tévénk sercegése

vagy egy hosszúra nyújtott határozott névelő

elképzelni újra

milyen szép nap a mai

talán ezzel kellett volna kezdeni

vagy ezzel felejteni

semmivé tenni

hogy milyen szép nap a mai

rajzolva kevés felhőt a sarokba napot

fűt fát pálcikaembert

a kész rajzot a hűtőre akasztani

és hallgatni a hűtő zúgását

napestig

talán megértünk valamit egymásból

ki tudja mivel kezdjük el

szobrozunk mi szépségtől félelemig

szobrozunk szobrozunk

(anyám az álmok nem lazulnak)

mert ez most a helyzetről szól

az értelmetlen véletlenről

aminek értelmet ad

hogy történik valami vagy mégsem

egy virág szárbaszökkenése

egy kiskecske első talajugrása

ilyen az ember céltudatos

miket jelenthet egy közös vasárnap

(persze csodálatos felismerni kézírásom

millió másik között de mi van a lábnyomokkal

az utakkal amik kivezetnek a testből

cipőfűzömben összegabalyodnak az évek

egy átvett szokás vagyok azt hiszem)

szobrozunk szobrozunk

vállunk boltív kapcsolatunk cserekeskedelem

épül már a birodalom

tehát elválaszthatatlanok vagyunk

(teknős és páncélja)

amikor leesik egy kő a szívemről

felkapom és a zsebembe csúsztatom

az még nem újjászületés hogy kiveszem szádból a becenevemet

a bizsergető érzéseket utólag értem meg

épül már a birodalom épül

nem tudom vannak-e egérutak

kimondhatnám-e összes változatában egyszerre

a királynét megölni nem kell félnetek jó lesz

ha mindenki egyetért

‍