No items found.

Panoráma Uruguaytól Isztambulig

XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 24. (806.) SZÁM – DECEMBER 25.


A Kilátó Presszó kétségkívül inspiratív hely, erről személyesen tapasztalatból nyilatkozhatok, hiszen ott ért a 26. születésnapom. A hely Balatönföldváron található és méltó a nevéhez: páratlan panoráma nyílik a Balatonra és a környékére. Mindenkinek csak ajánlani tudom – és így van ez Szöllőssy Balázs legfrissebb kötetével is. Árulkodó a cím, hiszen kiemelt szerepet kap a vizualitás – és ehhez szervesen hozzátársul Nagy Norbert képzőművész látványvilága is. A kötetet tarka, némiképp ironikus kollázsok, montázsok és grafikák illusztrálják. Karakteres, elbűvölő képi világuk révén szervesen együtt működnek a versekkel. Ezáltal a könyv azoknak is izgalmas lehet, akik amúgy nem szeretnek olvasni, mivel már lapozni is élvezet. Nem véletlenül nyerte el megjelenésének évében a Vajdasági Szép Magyar Könyv díjat.
Ráadásul voltaképp két könyvet tart kezében az olvasó, mivel a kötet második felében minden egyes versnek megtalálható az angol fordítása is. Szóval ebben a versvilágban tényleg messzire el lehet látni, Isztambultól Uruguayig, Rómától Budapestig. Ugyanakkor a belső tájak sem maradnak rejtetten, világolnak az erekben csörgedező vérvörös hajnalok, hullámzik a Lagerhans-szigetek közt a cukorszint.
A versbeszélő behatóan ismeri a test működését, ahogy egy tudatos politoxikomántól ez elvárható. A határterületek érdeklik, érvényes vízuma van belépni a téridő bármely pontjába. Őszinteségében emberi, Orbán Ottó, Petri és Ginsberg ott lopakodnak a sorok között. Hosszú mondatai jóformán döccenés nélkül gurulnak együtt az olvasóval. A kortárs lírában elég gyakori a depoetizált költői megszólalás, viszont Szöllőssy nem fél a metaforáktól, allegóriáktól, jelzőktől és ismétléses szerkezettől, ez pedig erős, recitatív jelleget kölcsönöz a szövegeknek.
Bár kerüli a végleteket, szerelem, közélet, félelem, betegség, honvágy, kíváncsiság, remény és kilátástalanság azonos érvénnyel nyilvánulnak meg. Ráadásul nem kioltják, hanem kiegészítik és erősítik egymást. Elfogadja, hogy „a világ nem célszerű”, de hiába vijjognak a vészmadarak, ő minden esendősége ellenére is cselekedni akar. Mert nem hajlandó belekényelmesedni a posztapokaliptikus tétlenségbe.
Szöllőssy Balázs: A Kilátó Presszóban. Symposion, Szabadka, 2019.



Összes hónap szerzője
Legolvasottabb