Pandaszövegek, avagy a prózastílus mikéntjei – Buna Blanka-Boróka a Bréda-körön

A legfrissebb Bréda-körön Buna Blanka-Boróka szövegei kerültek műtőasztalra. Boróka 2002-ben született Kovásznán. Tanulmányait a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte magyar nyelv és irodalom alapképzésen, jelenleg ugyanitt folytatja mesteri tanulmányait. Tizenhat éves kora óta publikál, novellái számos folyóiratban jelentek meg. Az április 27-i eseményre László Zsuzsa készült vitaindítóval, a beszélgetést Nagy Zalán és Péter Blanka moderálta.

A felolvasásokat követően a beszélgetés pozitív lendülettel indult: egy hozzászólás szerint a szövegekben minden benne van, nem érződnek szájbarágósnak, a narratívák szépen épülnek fel; ugyanitt a humoros mondatok is kiemelésre kerültek. A vita ezt követő részében egy hozzászóló Boróka Feketén-fehéren novellájának címéhez hasonlította a szövegek által kimerevített stílusbeli szélsőségeket. Az első szöveg, A gyógyító – amely egy Bodor Ádám prózastílusára végzett írásgyakorlat – egyhangúan a közönség kedvencei közé tartozott. Abban különbözik ez a többi szövegtől, hogy a szövegminta diktatórikus keretrendszert nyújt a történetnek, így nehezebb elveszni a stílusbravúrok labirintusában; ez viszont a többi szöveg kárára megy. A nagyobb problémák közé tartoznak az ösztönösnek érzékelt barokk körszerkezetek, amelyek fényében a rövidebb mondatok gyengítik a nyelvi megkonstruáltság tétjét. Következtetésként elhangzott, hogy az imitációszerű stílusgyakorlatokat folytatni kell a személyes közvetítés hatékonysága érdekében.

‍

‍

Frottír vagy flottír? A különbséget csak egy bizonyos népcsoportba tartozók tudják elkülöníteni. A székely nyelvjárás megosztó témának bizonyult: egyesek szerint a székelység egy tapasztalati erőből kovácsolt aranyfedezet, amelyből, ha kiműtjük ezeket az egyéni jellemzőket, akkor elveszhet a történetek hitelessége. Ezeket a nyelvi regisztereket érdemes egy tudatos hátralépéssel működtetni, hogy használatuk indokolt legyen. Az entázistól eltekintve (lábjegyzet igényével: magyarul sudarasodás, egy oszlop esztétikai jellegű kidomborítása), más építőkockák a helyén voltak.

A hallgatóság kiemelte, hogy a szövegekben ott van a történet, ami már hiányzott a Bréda-körök prózáiból: erős kezdőmondatok szippantanak be minket az atmoszferikus prózavilágba, amely néhol melankolikus, néhol abszurd, ugyanakkor nagyszerű humorérzékről és pontos megfigyelőképességről tanúskodik. A nem jelenlévők számára íme az első novella bevezetője:

„Azon a napon, mikor Morojánu doktort, a felelős körzeti állatorvost megskalpolták az erdőn, tojást akartam rántani.”

‍

‍

A vita végén Boróka töredelmesen bevallotta, hogy szövegei túlírtak – beszédéből is kimutatható a véget nem érő összefüggés, ami a szövegeiben néhol sikeresen, néhol sikertelenül működik. Felhívta továbbá a figyelmet az anyanyelvi regiszterben való megszólalás létjogosultságára, viszont elismerte, hogy a tudatosságot is szem előtt kell tartani. Tanulságképp a vitaindítóból idéznék: „vannak történetek, amiket el kell mesélni, amiket el lehet mesélni, amiket érdemes meghallgatni, amiknek utána kell menni.” 

Hogy a beszélgetésben hogyan szóródtak el egy punkegyüttesre és a Harry Potterre tett utalások, azt a hallgatóság megtartja saját magának; azonban a szervezők mindenkit szeretettel várnak a május 11-i Bréda-körre, ahol Nagy Dóra-Anna szövegei kerülnek górcső alá.