.svg)
Palotám
Palotám egyik szobájában
Örökké nyár van
Rózsaszínű kövein
Gondolataim napozó gyíkjai
Palotám egyik szobájában
Egy erdei tisztás ahol
A hajnal dörgölődik
Arcom nyaldossa
Palotám egyik szobájában
Az ígéret földje
Sehol egy árva teremtmény
Csak a lékként belém
Szorult lélek
Palotám egyik szobájában
A szülőház
Embernagyságú gaz
Bedőlt kerítések
Neve nincs kisfiú áll a kapuban
Májszínű kutya
Ahogy
Kinyitok minden ablakot
Kiengedem magányomat
Kibámulok a vaksötét
Udvarra fűrészelik csöndem
Töprengek helyén való-e
Embertelennek nevezni
Amit ember követ el mint a
Kígyóállkapcsa valami
Kiakasztódott bennem kérlek
Istenem rossz kedvemet vedd el
Bőrömet ledobva szabadulnék
Tollait otthagyva a madár
Magamból kiszakadnék
Ahogy jégcsapból a víz
Most ne
Combtövén hosszan elidőztem
De erről most ne beszéljünk
Kúsztam feszes hasán
De erről most ne beszéljünk
Hűsültem melle két
Szép vakondtúrásánál
De erről most ne beszéljünk
Ízleltem húsos száját
Osztrigát szívtam friss nyelvét
De erről most ne beszéljünk
Amit mondani akartam
Amit aztán mégsem mondtam
De erről most ne beszéljünk
Karcolatok
Meghalok és
Nem fogom tudni
Nem igazán értem
Velem fog
Megtörténni
Vagy nem
Hihetetlen
Mindenki tudni
Fogja csak
én nem
Hogy
Hogy
Keltsem
Életre
Istent
A nem
Létezőt
Hófehér
Papírra
Egy
Csont
Fehér
Hattyú
Ereszkedett
Rögtön
elsüllyedt
Aknamezőn
Testeden úgy
Megyek végig
Mint aknamezőn
Melled friss
Vakondtúrásánál
Elidőzöm
Messze látok
Messze
Esteledik-e
Feszes hasán
Mint pallón
Vonulok át
Combtövénél
Megpihenek
S mint egy
Légifelvételről
Föntről
nézem
Politika ez
partra vetett hal
heverek a lilaszínű ágyon
politika ez
levegő után kapkodok
dugulások karban lábban
szívkoszorúerekben
politika ez
lecsukom halszemem
transzcendencia
illuziójában fetrengek
politika ez
ágyam halcsonttal
párnám halpikkellyel tömve
politika ez
legborzalmasabb italokat iszom
legszörnyűbb cigarettákat szívom
legmérgezettebb ételeket eszem
politika ez
nem járok temetésekre
a sajátomra se mennék el
politika e
Rajzoltam
homokba rigót rajzoltam
veri az eső egész nap
fában a szú citerázik
üstben a szilvalekvár
létem hűlőben
elfáradt bennem az élet
milyen magány a magányom
versek bordájáig soványodom
ezt a követ sírkőnek
hozták mi ez az örökös
kagylózúgás
isten halott mondta
friedrich nietzsche
lelkünk halott mondom én
