Ösztön

Szeptemberben és októberben volt megtekinthető az Erdélyi Művészeti Központban az Ösztön – I. Erdélyi Képzőművészeti Seregszemle című csoportos kiállítás. A tárlat az első kiadása egy jövőbeli hosszú projektnek, amely triennálé formájában folytatódik, ha a körülmények engedik.
Két nagy előzménye van: egyrészt az a kiállítás-sorozat, amely 2017–20 között a sepsiszentgyörgyi Lábasházban jött létre, és amely ez idő alatt 19 egyéni és 5 csoportos tárlat kapcsán mutatott be fiatal művészeket,1 másrészt pedig ugyancsak az EMŰK-ben, a 2018-ban megrendezett Hit és szabadság című csoportos kiállítás, ahol elsősorban fiatal alkotók munkái voltak megtekinthetőek.
A seregszemle célkitűzése egyrészt az, hogy lehetőséget biztosítson az 50 év alatti romániai magyar művészek bemutatkozásának, másrészt pedig az, hogy lehetőleg minél átfogóbb képet nyújtson a különböző romániai magyar képzőművészeti tendenciákról. Éppen ezért a művészek szabadon, műfaji megkötöttségek nélkül kapcsolódhattak a kiírt tematikához. A kurátor – Madaras Péter – által összeírt 132 művész közül 35 alkotó munkáit válogatták be helyszűke miatt.
A válogatás egyik fő szempontja az volt, hogy a művészek aktívan vegyenek részt a képzőművészeti életben, és hogy a romániai és magyarországi képzőművészeti főiskolák legyenek képviselve általuk. Az utóbbi kritérium egyértelműen kirekesztően hat azokra a képzőművészekre, akik nem végeztek képzőművészeti egyetemet, ugyanakkor az intézményes keret perpetuálódását támogatja, amely számos kérdést vet fel a képzőművészet „szabadsága” és a kultúrpolitika viszonyával kapcsolatosan. Ezek a szempontok viszont arra engednek következtetni, hogy a seregszemle elsősorban azokra a tendenciákra fóku­szál, amelyek meghatározzák a művészek egyéni alkotói stílusát – mint például a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem vagy a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem, melyeknek végzősei nagy számban vannak jelen a kiállító művészek között –, így pedig lehetőség adódik kontextusba helyezve átlátni a személyes alkotói attitűdöket.
A színvonalas alkotások beválogatása által a kurátornak sikerült egy olyan kiállítást létrehoznia, ahol a különböző képi világok dialógusa, ritmikája, logikája külön szépséget kölcsönöz a kiállításnak. Ugyanakkor a fiatal művészek bemutatásának ötlete hiánypótló és szükséges, éppen ezért a tárlat romániai magyar kontextusban egy merész ötlet egyedi és színvonalas megvalósítása.

Makkai István: Mező dimenzió

Szigeti Gábor Csongor: Privát csapda III.

Léstyán Csaba: Apollo

Kis Endre: PLAY

Kis Endre: FAST FORWARD

Juhos Sándor: Underground csendélet (A véletlen unikornis)

Incze Mózes: Együtt

Incze Mózes: Déjá vu

Herman Levente: Stadion

Filep Norbert: A zene, amit látunk

Betuker István: Anya és fia

Baász Orsolya: Babirura