.svg)
Maria Ciupe: Kompozíció narancssárgával és barnával
egy
(vakbélgyulladás)
Azt nem akarta semmiképp,
de egyébként bármit csinálhattunk.
Elalélt köztünk, könnyed volt,
mint az esti szél, sóhajtott,
mint egy nyári táj eső után.
Bekentük rámával, aztán mézzel.
Mindenhogy megvolt.
Csak azt nem akarta semmiképp.
Reggel, mikor vette a cipőjét, akkor is.
Engedte magát. Intettünk, hogy szervusz, Tamás.
(Neki kellett a leghamarabb indulnia.)
Délután megkereste Tamás a lányt,
ő bezárta a kocsmát, és lehúzta a cipzárját.
A kocsma előtt sor állt, mikor befejezték.
Tamás még ott maradt, szemeztek pár órát.
Aztán elvitte a mentő a lányt.
Vakbélgyulladás. Azóta nem láttam.
kettő
(szomorú vasárnap)
A zongorista mellé ült. Odasimult.
Feszes, nagy melleit az arcába tette.
Az a másik csak zongorált.
Nem tudsz felszedni, kérdezte.
Késő volt már. A zongorista nem szólt, csak zongorált.
Ő is feszes volt. Nehogy azt hidd, hogy nem.
Csak nem tudott csalni.
Mást szeretett. (Még.) És zongorált.
három
(facebook)
Olyan gyönyörű asszonyok voltak.
Mindenki hűtlen és bűnös.
Tegnap a facebookon bejelölt egy.
Néztem, ki lehet. Emlékszel,
harminc éve mekkorát csókolóztunk, kérdezte.
Jobban megnéztem, ő volt a feszes jaguár.
Hasonlat ne legyen itt. Milyen most.
Megöregedett, elvált. Mint mindannyian.
Visszaírtam, emlékszem rá.
Azóta csetelünk.
Két nagy fia van.
négy
(nőket)
nekem is van vaginám,
mondta a srác, és odaült hozzám.
Valahogy a melegek is jöttek rám.
De én csak a nőket szerettem.
Az egyik városban a stricik
azt mondták, te vagy a császár.
Minden nő téged akar.
Volt, mikor fizettem értük.
Nedvesek voltak és buják.
Én csak a nőket szerettem.
Hol vagytok, fehér babák?
öt
(a fűben)
ezt még senkinek nem mondtam el
Fekszem a fűben a játszótéren.
A haverommal vagyok.
Egyszer csak rám fekszik, és belém teszi.
Hát, tudtam én akkor, mit csinál. 10 voltam, ő 14.
Sosem beszéltünk erről senkinek.
Nem is fogtam akkor, mi volt ez.
A haverom megnősült, elvált, ahogy lenni szokott.
A múltkor intettünk egymásnak az utcán.
ezt még senkinek nem mondtam el.
hat
(a szíve)
Előtte bedöglöttem minden nőnél.
23 éves koromban lett meg az első.
Old boys koncerten voltunk,
rajta áttetsző felső, bő szoknyanadrág.
Nagy mesélő voltam, mégis akadoztam.
Aztán felmentünk hozzá, engedtünk a kádba vizet,
és kényeztettük egymást. Tavaly hallottam, meghalt.
Elvitte a szíve szegényt.
az idő és a tudás
a kertet az idő fölássa,
sárga, kötött sapkában,
oldalt csíkos mackónadrágban,
a derekához nyúl,
rátápászkodik a fanyélre.
– hogy örökli
a göncöket a kergetőző tér,
nyűhetetlen kezekre,
lábakra, törzsekre. –
fekete gumicsizmában van az ősz,
színes melegítőben áll egy kisgyerek,
és nézi, hogy kell felcsinálni a földet.
kicsi keze kupacba hordja a gyomot,
a magot, a sárgászöldet.
(és mosolyog, hogy ő már nagy.)
cukrozott fánk az idő egy gyerek kezében,
és nem tudja, milyen szívfacsaró látvány.
ássa az idő a földet,
felette tartja a cukrozott idő
és az akarat, de tudja,
ahová az ásót mélyíti,
ő fog nemsokára feküdni.
