.svg)
Dekonstruált erdő, holdbéli holt tájak, égi és földi perspektívák, párhuzamos világok, egymásnak feszülő tartalompárok, mozaikként szerveződő jelenvalóság. Monumentális installáció, ahol a néző pozíciója is determinált: iski Kocsis Tibor Torzó szingularitás című kiállítása a csíkszeredai Új Kriterion Galériában volt látható június 23. és július 23. között.
A budapesti Viltin Galéria művészköréhez tartozó iski Kocsis „az ütköztetések nagymestere”, ahogy írja róla Vékony Délia a kiállítás katalógusában. Furcsa, szokatlan címadásaival, a kiállítóhelyeket nem semleges felületként használó, hanem azokat képeivel belakó, eleven térként működtető rendezéseivel, évezredes művészettörténeti távlatokat megmozgató, a végtelennel operáló, torzóként kiteljesülő világában, amelyhez a hiány éppúgy hozzátartozik, mint a telítettség. Úgy ütközteti a különféle médiumokat, technikákat, úgy szervezi folyton kettősségekbe tartalmait, úgy próbál nyugvópontokat keresni környezetében, hogy feszültségeit tartja egyensúlyban. A kiállítás konceptuális terében a különböző ütköztetések, az egymástól távol eső tartalmak szokatlan közelségbe rendezése, a határozott lépték- és perspektívaváltások, a teret olykor szétfeszítő nyugtalanság, az anyag önfelszámoló megmutatkozásai, a sokféle kifejezésmód alkalmazása olyan helyzeteket teremt, amelyek aktív nézői pozíciókra késztetnek. Sűrűn rétegzett terei akkor válnak megközelíthetővé, ha újra és újra változtatjuk a fókusztávolságot. Folyamatosan kimozdít komfortunkból, már a kiállítás címével is, cserében viszont a képnézés szokatlanul izgalmas megtapasztalását teszi lehetővé.
Mind tartalmi, mind technikai szinten széles skálán mozog. A kiállított munkák a kilencvenes évek végén készült alkotásoktól a legfrissebbekig terjednek. Alapos merítést kapunk, ahol legfontosabb témáit mind megtaláljuk a torzó klasszikus képzőművészeti témájától a legaktuálisabb tudományos, technológiai, ökológiai kérdésekig. Univerzális tartalmai személyes történetei mentén rendeződnek, amelyek csak időnként és alig válnak megközelíthetővé, jelenlétük viszont evidens. Ott bujkálnak a nagy történetek mögött, és összeférhetővé és kibékíthetővé, emberivé teszik a nagy tartalmakat. A kicsi és a nagy, a közel és a távol, a múlt és a jelen párhuzamokat teremtve ellenpontozzák egymást, valamiféle egyensúly illúzióját keltve, amely viszont csak mozgással, mozgatással tartható fenn.
Torzó szingularitás vagy a torzótól a szingularitásig. Többféle út kínálkozik a mesterséges és organikus terek sűrűjében. És ezek az utak túlmutatnak a képek belső terein, a galéria egésze installációs térként működik, melyen belül akárhonnan elindulhatunk, és bár a képek linearitása időnként jelentőséget kap, egészében szemlélve az installációt (melyek mégiscsak képek a falon) egy sajátos belső rend, feszültség határozza meg a képnézés irányait, ritmusát.
Iski Kocsis Tibor ugyanolyan természetesen helyezi egymás mellé a legkülönfélébb technikákat, az ezüstvesszővel készült alkotásoktól a szénrajzokon, a gicleé nyomatokon, a festményeken át a fotókig, akárcsak az egymástól látszólag távol eső tartalmakat. Ez a technikai sokféleség pedig attól igazán érdekes, hogy éppoly könnyedén bánik a már-már elfeledett képfajtákkal. Nincs hierarchia, helyette párhuzamok vannak, közelítések és távolítások, melyeknek köszönhetően egy-egy képfajta izgalmas minőségei kerülnek felszínre.
iski Kocsis Tibor: Torso Singularity. Csíkszereda, Új Kriterion Galéria, 2022.
