.svg)
Az Erdélyi Falkavadász Társulat és a fogadóirodák
A Kolozsvári Tükör 1914 júniusában vitriolos hangú levélben kéri számon az Erdélyi Falkavadász Társulaton azt, hogy „Kolozsvárra hozta a bukit, mivel ennek az adósságokból tengődő városnak igazán nem kellett egyéb, csak hogy a könnyelmű publikumra rászabadítsák Bally R. bookmaker urat”. Nem tudom, hány fogadóiroda működik jelenleg a városban, de úgy látszik, az elmúlt 110 év alatt nemhogy csökkent volna a hazardírozási kedv, éppen ellenkezőleg. Igaz, volt egy fél évszázados szünet, amely alatt felgyűlhetett a könnyű meggazdagodás iránti vágy.
Kebli ügyek és a nyulak
Nem, nem a kebelnövelésről lesz szó. A kifejezés az unitárius egyházhoz köthető (kebli tanács, azaz presbitérium), de anno az Erdélyi Falkavadász Társulatnak is volt hasonló fóruma. A nyulak ügyét is emitt beszélték meg. 1904-ben például a következőket: „Nyúl ez évben a szokottnál is kevesebb volt; s a pompás kolozsvári szénafüveket csak nagyon ritkán kereshettük fel, a kolozsi határban pedig egyáltalában nem volt ez évben nyúl. Leggyakrabban vadásztunk a Hubertus-telep közelében levő területen, a zsuki és a bonczhidai határokon, hol volt ez évben elég nyúl. Ez legfényesebben megcáfolja a falkavadászatok ellen a be nem avatottak részéről gyakran felhozott állítást, mely szerint a falkával való vadászat ártalmára volna a nyúlállománynak. Éppen ellenkezőleg van a dolog. Hogy számokba fejezzem ki, ez évben a rendesnél kétszerte nagyobb volt a killek száma és mégiscsak 65 nyúl esett áldozatul. Ezen 65 nyúllal szemben megkilleltünk három rókát és még négyet lyukba fojtottunk. Általános számítás szerint egy róka évente átlag 40 nyulat pusztít el, tehát ezen 7 róka kiirtásával 280 nyulat mentettünk meg állományunknak.” Kíváncsi vagyok, ma számontartják-e Kolozs megyében a rókák és nyulak számát.
A trópusi sáv, avagy halászsáv
A kifejezést az egyre forróbb nyarak meg a rádiózás iránti vonzalmam juttatta eszembe. A technikai adatoktól megkímélem az olvasót, a lényeg az, hogy ezt a sávot műsorszórásra csak a trópusi övezetben használják, de terjedési sajátosságaiból adódóan a késő éjszakai órákban előfordulhat, hogy nálunk is vehetők onnan adások. 1948 nyarán a Rádió Technika című lap erről tudósít: „A trópusi sávok közül a 62 méteres sáv már éjféltől igen jó volt. Ha valaki hamisítatlan dél-amerikai muzsikát akar hallgatni és a vevőkészüléke hullámterjedelme is lehetővé teszi, szánjon rá néhány órát a pihenőidejéből.” Elő lehet tehát bányászni a jó öreg Terta 325-ös vagy a VEF 204-es rádiókészüléket, és tekergetni a keresőt a forró nyári éjszakákon. A teljes élvezethez szükséges egy kancsó jéghideg itóka is.
