nézd csak fiam (Versek)

nézd csak fiam

nézd csak fiam nézd csak

anyánk beteg volt de nagyságát

madárseregek zengték énekelték

dús folyói elefántokat itattak

kecses indáin majmok játszottak

mint szemtelen utcakölykök anno

benzinszagú betondzsungelekben

ma már szellemek rúgják a bőrt

ördögszekereket fúj a szél

isten távol van vagy egészen közel

lehet az ő bosszúja ez

nyilván az ő bosszúja ez

hát baszd meg te szadista vénember

baszd meg noé és az elit

mert a profit seggét nyaltátok

de hagyjuk is a felelősséghárítást

hagyjuk is a kifogásokat

nézd csak fiam nézd csak

bálnák kísérték a tengerészeket

a szavannában nagymacskák jártak

orrszarvúk kavarták fel a föld porát

és gurultak a pandák mint a biciklid

az a pótkerekes a szomjas mezőn

bocsásd meg hogy nem tettem többet

bocsásd meg hogy nem tettünk többet

hogy felemésztett az érdektelenség

hogy bizonytalan minden másnap

mert üres szavaknak szavaztunk bizalmat

és volt merszünk csodálkozni

délen már ropognak a fegyverek

rabszolgát árulnak emberhúst esznek

királyokat koronáznak zsarnokokat

mi nem hordunk palástot se láncot

de van még pár konzervünk

néhány üveg vizünk

virágzik a növény amit ültettünk

kicsivel több a semminél

nyílnak a nárciszok

nyílnak a nárciszok nyílnak

képernyőforrásokban hibátlanra retusálva

a parfümtől nem érzik a dögszagot

állítólag mindenkit szeretnek állítólag

szeretnek mindenkit aki visszaigazol

kék madarak csőrében a paradicsom

instaistenek hozzák el a megváltást

csak egy tökéletes hashtag kell

csak egy tökéletes naplemente

és egy tökéletes filter hozzá

csak egy tökéletes póz a sínen

a marhavagonok előtt egyensúlyozva

nyílnak a nárciszok nyílnak

nyílok én is a maszkok mögött

30 éves fekete férfi 40 éves ázsiai nő

voltam már mindkettő és több

megváltottam vagy felgyújtottam

a világot legalábbis pár emberét

néhány percig vagy óráig

miért pont én lennék kivétel miért

pont én ha megtehetem miért ne

tenném nem én voltam az első

gügész nem is én leszek az utolsó

de az önreflexivitás néha segít

becsukódni és becsukni az ablakokat

a vizek tükrét felkavarni

az ujjakat bezsírozni

Szigeti Alex 2001-ben született Szatmárnémetiben, jelenleg Kolozsváron él. A BBTE hallgatója, bölcsész. Verseit többek között az Irodalmi Jelen és az ÚjNautilus közölte.

‍