Nem lehet eltakarni

Árkossy István: Filcrajzok
Mit jelent a fiatal író fogalma? A pályakezdőt kívánja jelölni? Akiről a szakma tudja, hogy tehetséges, de még ilyen mondatok veszik körül: „bizonyítson az ifjú”, „az első kötetet megírja bárki”, „a harmadik, az aztán”... Vagy az a fiatal, akit még nem tudott a kritika, az irodalomtörténet vagy akár az olvasó pontosan elhelyezni egy adott értékskálán vagy a változó népszerűségi mutatók keretein belül? Az a fiatal író, akit még nem soroltak be ide vagy oda a Nagy Irodalmi Adminisztráció közepette?Az a fiatal író, aki a saját belső ösvényein jár elsősorban, és fittyet hány az Irodalomra, és csakis az irodalom érdekli, így, egyszerűen, kisbetűvel, de annál nagyobb határozottsággal? Az a fiatal író, aki nem akar Nagy Íróvá lenni a Nagy Irodalomban, vagy a sok nagybetűt természetes derűvel hagyja háta mögött cipőfűzőjét pengetve, mint lanton méla húrt? Vagy az a fiatal író, aki, bár jól tudja „míly nevetség”, hagyja, hogy egyesek, sőt olykor a kettesek is fiatal írónak nevezzék? Aki ideig-óráig vígan és vállvetve fut együtt a többiekkel, hogy végül „okos fejével” reménykedve biccentsen az ifjak felé?
Lapszámunk nem kíván erre egyértelmű választ adni, mégis rákérdez arra, hogy mit rejt manapság e fogalom. Nem véletlenül, hiszen a Helikon már indulásától folyamatosan teret biztosít az „újaknak”. Nem csupán egy-egy bemutatkozó oldal, melléklet erejéig, alkalmi összeállítások keretében, de amolyan belső lapot jelentetve meg a Helikon hasábjain. Az 1993-ban indult Serény Múmiát, amelyet 11 éven át Fekete Vince szerkesztett, A nagy Kilometrik követte, e lapszámunktól pedig Pavilon 420 cím alatt halad tovább, továbbra is őrizve a „lapelődök” műhelyjellegét. Az „újak arany hordái” pedig, ahogy e tematikus lapszámunk jelzi, ez alkalommal is igazolják azt, amit Lászlóffy Aladár jelentett ki hajdanán: „az igazi tehetséget nem lehet eltakarni, újratermeli önmagát”.