„Nem akartam kolozsváribb lenni a kolozsvárinál” – Korpa Tamás Házsongárd live című kötetének ősbemutatójáról

Isus és Lazăr sétálnak a December Huszonnegyedike sugárúton – avagy bemutatták Korpa Tamás Házsongárd live című verseskötetét a Bulgakov Kávéházban, a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretén belül. A szerzőt Papp Attila Zsolt kérdezte.

A beszélgetés azzal indult, hogy a kötet kapcsán a referencialitás kérdése nem megkerülhető, vagyis a 2022-ben megjelent kötet Korpa Tamás Kolozsvár-könyve. Papp Attila Zsolt elsőként arra volt kíváncsi, mikor kezdődött és hogyan alakult a szerző viszonya a várossal. Korpa Tamás elmondta, hogy a könyv tulajdonképpen 2006 óta íródik, nagy emberi találkozásokhoz, városlátogatásokhoz, flow-élményekhez kötődik – olyan pillanatokhoz, amelyeket csak egy kolozsvári ismerhet. Elmondta továbbá, hogy Kolozsvár-verseket már a Házsongárd live előtt is írt, de végül nem kerültek bele előző köteteibe. Azt, hogy valamit kezdenie kell az élménnyel – hiszen szabadulni úgysem lehet tőle – a Cs. Gyimesi Éva emlékére írt vershez köti, amely egy hazaút során keletkezett.

‍

„Nem akartam kolozsváribb lenni a kolozsvárinál” – vallja a szerző, aki a versek kapcsán egy útelágazáshoz ért, és végül a kolozsvári „szobatudós” szerepe helyett – aki számra nyelvismeret hiányában a város egy része vakfoltban marad – egy külső szintről igyekezett a városról költészetnyelvileg elgondolkodni. Olyan kérdések foglalkoztatták, hogy például a Házsongárd képes-e egy hangszerként működni a kötetben, illetve hogy tud-e ez a könyv egy kolozsvári vagy akár magyarországi olvasó számára érdekességet tartogatni. Papp Attila Zsolt kiemelte, hogy Kolozsvár valóban terhelt téma, hiszen már kialakultak az állandó toposzok, motívumok, amelyekre lehet építeni. Kérdés tehát, hogy hogyan lehet a már ismert motívumok újramondása nélkül megragadni Kolozsvárt. Korpa Tamás válaszában azt hangsúlyozta ki, hogy a kolozsvári miliő a kötetben egy biblikus térré vált – akár az Ígéret Földje. Ekkor képződött meg az a kvázi-narratíva, ami a könyvön végigvonul, amiben a város a vágy és vallatás tárgya embereivel és helyeivel egyaránt.

Papp Attila Zsolt a következőkben a kötetben megjelenő Isus nevű szereplőről kérdezett, aki mellesleg a Securitate megfigyeléseinek célszemélye. Meglátása szerint a biblikus vonal egyszerre profanizál és megemeli a történetet, amivel a szerző is egyetértett. Amint kiderült, a kötetbeli Isus és Lazăr álnevek, hivatalos elnevezések, és e célszemélyeket környezetük és bolyongásaik határozzák meg. A (valós) December Huszonegyedike és Huszonnegyedike sugárutak között pedig csak egy n-nyi (az ismeretlen jelzésére szolgáló) különbség van, miközben a December Huszonnegyedike sugárút mind a térbeli, mind az időbeli vonatkozásokat is képes bennünk összegyűjteni. 

A beszélgetés a két megfigyelésekkel foglalkozó ciklussal folytatódott, amelyek Papp Attila Zsolt szerint megpróbálják kitölteni egy nem (vagy alig) létező társadalmi párbeszédnek a hiátusait a versekkel. A házkutatás kapcsán az volt érdekes Korpa Tamás számára, hogy szétszerelhető-e a nyelv, úgy, mint ami a lakással, bútorokkal történik egy házkutatás során. Ezeknek a verseknek az volt az egyik tétje, hogy egy ilyen sérült nyelv meddig tud a maga felforgatottságában működni. A Bréda című vers kapcsán Korpa Tamás elmondta, hogy eredetileg párbeszédbe szeretett volna lépni a kötetben megidézett szerzőkkel, végül inkább személyiségsűrítmények lettek ezekből a versekből. Végül pedig Papp Attila Zsolt kiemelte, hogy a Házsongárd live címe megteremti azt a centrumot, ami felől a kötet olvasható, illetve az ebben a szószerkezetben érezhető feszültségre kérdezett rá. A szerző bevallása szerint nem tapasztalta még, hogy egy temető ennyire élő legyen, mint a Házsongárd, hiszen a gyalogos közlekedésnek is egy bevett útvonala, és ha megfordítjuk az elnevezés két betűjét, lehetne akár Házsongrád is, azaz város a városban.

‍