.svg)
nem akarok verset írni a klímaváltozásról
arról hogy 50–100 év múlvanagyanyám kertje egy sivatag leszhogy nagyanyám kertjében kiszáradnak a fákhogy a mogyoróvesszők amelyekből egykor íjakat készítettem(különben nagyon jó íjakat – hisz indián voltam épp)aszottan merednek ki a csontszáraz talajbólés nagyapám méhkaptárainagyapám méhkaptárai is üresen állnakhogy a méhek pusztulnak el legelőszörde aztán a nyomukban minden ami zöldhogy csak a legkitartóbb legszívósabb növények(egy-két kövirózsa csontvázszerű cserjék)maradnak a fajok pompás sokasága utánés az emberek akik addig a pénzért öltekaz emberek ölni fognak a vízért
nem akarok verset írni arrólhogyan szidja egymást biden és putyin
hogy adják fel végülaz addig csak halvány utalásokba rejtett diplomáciát egészenés hogy fenyegetik egymást az atombombáikkalmintha az övék lenne ez a kibaszott bolygóhogy gyilkosozzák egymást a gyilkosokés végül két hülye vénember sértődése nyománhogyan fogja egy eltévedt bombalerombolni a nagyanyám kertjéthogyan marad egy füstölgő kormos kráteraz egykori árnyas fák helyénés a mogyoróvesszők mikből egykor íjakat csináltamhogyan égnek porrá az ezerfokos fényben
nem akarok verset írni a menekültekről
akiket saját hazájukból elüldözött a háborúmert ott nincs helyükakiket nem fognak befogadni itt semmert itt sincs helyükés akik majd legvégülfegyverrel fognak helyet foglalni maguknakmert nem lesz más választásuk:megölnek minket a vízértmegölnek minket a gyarmatosításnak hívott rablásokértmegölnek minket a pökhendiségünkértés még csak azt sem mondhatjuk majdhogy nincsen igazuk(mert mi az igazság?)
nem akarok verset írni a divatos verstémákról
csak azért hogy a kritikusok azt írják majd rólam:„a kortárs líra egyik úttörő alakjaki korszerűen nyúl a fontos nagy témákhoz”hogy a faszomba lehet korszerűen nyúlnia fontos nagy témákhoz?majd biztos egy vers fogja megelőznia klímakatasztrófát(vagy egy profilképcsere a facebookon)rimbaud is megmondta már: a költészet feleslegesmeg hogy nincs új a nap alatt(én meg csak tudom)
nem akarok verset írni a szörnyűségekről
sem a jelenlegiekről sem az eljövőkrőlarról hogy hányféleképpen mehet tönkrea nagyanyám kertje(amelyben indián voltam cowboy és űrhajós)és vele együtt a bolygóarról hogy a pökhendi „nyugatnak” már régen befellegzetthogy el fogunk múlni mint az aztékokcsak élvezni akarom a március végi napsütéstcsak ülni és befogadni a sugarakat
csak ennyit akarok írni: ma is feljött a nap
de azt hiszemez még önmagábannem vers
Megjelent a Helikon 2021/10-es lapszámában.
