.svg)
A kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretén belül két E-MIL estet is megszerveztek május 13-án: 18 órától Király Lászlóval beszélgetett László Noémi A Bethlen-bástya dallama című kötetről, 20 órától pedig Karácsonyi Zsolt látta vendégül Fekete Vincét új kötetével, a Vak visszhanggal.
Hogy miért egy felrobbantott bástyáról kapta a címét Király László kötete, arról a bástya romos ablakain át süvítő, – a szerző elmondása szerint orgonáló – szél tehet. Az Utunk egykori szerkesztője fiatalkori emlékeit, a benne munkáló retrospekciókat tömörítette a tőle megszokott kettős látásmódú, erősen metaforizált és természeti idillszerűségekkel gazdagított lírai világába. László Noémi a második Forrás-nemzedék szerzőjét arról is kérdezte, mit gondol a fiatal irodalomról, új költészeti divatokról: Király László frissességgel válaszolta, hogy az újaknak mindig valamit jobban kell csinálniuk, hiszen azért váltakoznak a költészeti tendenciák. A romániai rendszerváltás előtti irodalmi életről is szívesen mesélt és hozzátette, hogy legfőbb törekvésük mindig a szolgalelkűség hangját hivatott elcsitítani. A Bethlen-bástya dallamában olyan lengyel, orosz, grúz, tadzsik szerzők „magyarított” verseit is olvashatjuk, akiket eredetileg Király oroszból ültetett át magyarra – s nem utolsó sorban saját verseinek hangvételével is rezonálnak.
Fekete Vince Vak visszhang című kötete egy igencsak erőteljes, örvényszerű, sűrű képekkel átszőtt hosszúverssel indul, Hőkamera címmel. A szerző felolvasása után Karácsonyi Zsolt elmondta, hogy a kötetben mind régebbi, mind új versek is szerepelnek, illetve a kötetszerkesztés mikéntjére is rákérdezett. Fekete Vince szigorú szerkesztési procedúrával szeret dolgozni, állítása szerint már a kötet gondolata során egy mércét állított fel a maga számára a versek kötetbe kerülését illetően. Ugyanakkor megtudtuk azt is, hogy a Vargaváros versciklus szülővárosát, Kézdivásárhelyt idézi. Korábbi köteteiben is meg tudta ragadni a városi lét olykor komikus, olykor kegyetlen oldalát, s ez a vonás átszűrődik ebbe a kötetébe is. S bár a versek beszélőjét sosem célszerű magával a költővel azonosítani, a versek élményanyaga nem rugaszkodik el a valóságtól. Karácsonyi Zsolt a szövegekben megjelenő erdélyi költészeti hagyományokról is beszélt a szerzővel, aki Nagy Lászlót, Szilágyi Domokost, Baka Istvánt illetve Sziveri Jánost is megemlítette inspiráló személyiségekként – a „marginalizált írók” lettek fontosak számára, akiket lassan visszaadagol a köztudatba. Ahogy Király László is az előző órákban, úgy Fekete Vince is pozitív véleményt alkotott a fiatal írógenerációról: a nagy közönségek, a rockzene és a slam poetry sajátos viszonyát látja a mai alkotókban, amint egymásra hatást gyakorolnak, majd újra szétválnak. A beszélgetést követően a szerző dedikált is.
A fotókat Varga Melinda készítette
