Deres Kornélia: BOX. Jelenkor, Budapest, 2022.
Deres Kornélia legfrissebb verseskötete a Bábhasadás (Jelenkor, 2017) poétikáját gondolja tovább, de ezúttal látványosabb közéleti megszólalásokkal operál. Ugyanakkor erősebben érvényesül a családtörténeti szál, ez pedig az első kötet, a Szőrapa (JAK-Prae, 2011) tematikájához kapcsolja.
Fő szándéka: szembenézni az identitás fluiditásával, az örök változással és a múlt hordalékaival. Mert amikor az ember alámerül a tudattalan zavaros vizeibe, nem biztos, hogy elégedett lesz azzal, amit ott talál, ahogy az sem, hogy könnyű lesz visszajutni a felszínre. Ezen a kiútkeresésen – néhol könnyedén lebegve, máshol kapálózva – követhetjük végig a versbeszélőt, ahogy próbál kijutni, mielőtt elfogy az oxigén.
Deres számára fontos a nyelv anyaga: gyúrja, tapasztja, kísérletezik és teremt általa. Poliszémia és komplex kulturális utalásrendszerek leplezik le az elme asszociatív kapkodását. Hapaxok, szinesztéziák és meghökkentő szófordulatok dolgoznak együtt a szürreális képi tobzódással, ezáltal egy különös, mégis bizarr módon ismerős privát univerzumot teremtve. Egyszerre játékos és fenyegető. A pánik pillanatát is pontosan rögzíti az érzékek és impulzusok túlcsordulása révén. Ahogy az elme belerokkan a kognitív túlterhelésbe.
A hullámzó versnyelvet egyszerre működteti a sajátos mondatdinamika, valamint az irtózatos erejű sűrítés – mintha több ezer méter mélységben préselné össze az óceán vizének súlya a szavakat. De a mikro- és makroszint közötti radikális fókuszváltások, illetve az absztrakt és konkrét közötti fluktuáció is okosan tartják a feszültséget. Ez pedig fanyar humorral tetézi.
A kötet hat ciklusra tagozódik, hol kívülről figyeljük a tudat amőbáját, hol nagyon mélyre merülünk benne, helyenként a család mikrotörténelme, máskor a haza és otthon közötti diszkrepanciák sejlenek fel. Célja egyfajta kényszerű leválás a külső és belső kötődésekről, megszabadulni a konstruált identitások mindenféle mázától, hogy ténylegesen önmagával nézhessen szembe.
A cím egyszerre utal konkrét tárolódobozra, amiből ki lehet emelni az egót és megvizsgálni nagyítóval. Legyen az ajándékdoboz, költöződoboz vagy épp Pandora szelencéje. De ugyanakkor implikálja a szembenézést is önmagaddal: ringbe szállni a saját elmével, és megpróbálni mindenáron talpon maradni. Ez mindenképp nehézsúly.