Négykezest játszani a halállal

Érsek-Obádovics Mercédesz: Az angyalok nem sírnak. Scolar Kiadó, Budapest, 2021.

Van, aki szerint az angyalok nem sírnak. Mások inkább úgy fogalmaznának: az angyalok nem sírhatnak. Mert nem az a dolguk, hanem hogy óvjanak, védjenek, vigyázzanak. Várjanak, hallgassanak, szeressenek. Azért vannak, hogy mások terheit hurcolják, hogy „kölcsönadják” szárnyaikat és csendben zuhanjanak.

Az angyalok nem sírnak kapcsolatok emlékeit tárja fel. A felejtés nem opció. A terekben, gesztusokban, arcvonásokban és paplanráncokban meghúzódó sérelmek egyetlen módon oldódhatnak fel a jelen kifeszített valóságából. Nyelvet kell teremteni, hogy a szavak keresése közben valamiképp feldolgozhatóvá finomodjék az a leírhatatlan fájdalom, amit a viszonzatlan/kiüresedett szerelem hagy maga után. S ahol a szavak nem találják el megfelelően a fény és sötét, test és lélek, nő és férfi, angyal és Isten, ismerős és ismeretlen feloldhatatlan ellentétét, a versek beszélője a sóhajok ritmusára négykezest játszik a magánnyal.

Érsek-Obádovics Mercédesz első verseskötete érzés- és énértelmezés, „[sz]ámháború a múlt árnyaival,/lélekszakadt fogócska önmagunkkal” (Olyanok voltak, 53.). Traumák feldolgozása, félelmek tudatosítása, legyőzése, ismétlődő mintázatok felfedezése. Ahogyan az élet leírható csupán igékkel, úgy az identitás is feltárható a megfelelő kérdésekkel („»Ki vagyok én nélküled?«/ »Vagyok nélküled?«/»Én nélküled?«/»Nélküled?«”, Olyanok voltak, 52.). A hétköznapokra rátelepszik az el- igekötő (Éltél), az én és a Másik kapcsolatát pedig meglepően könnyen átírja a versnyelvben megbúvó játék: „SZERETNI egyet,/Szeretni egymást,/Szeretni egy s más-t,/egyet szeretni,/egymást szeretni/egymásba szeretni,/egymásra szert tenni” (Szeretni, 32.).

A víz és szárnyak motívumrendszerébe ágyazódva, az olvasót azonosulásra kényszerítve boncolja magát a lélek. Tragédiák történnek, a bántók továbblépnek, a bántottak maradnak. Halhatatlanságot a szerelemtől, felszabadulást a távolságtól, válaszokat a Teremtőtől, megváltást a haláltól vár az, aki a vágyálmok, valóság és líra metszéspontjában egy társ érkezésében bízik.

‍