"írd meg és gyilkos leszel
mint templomban ülő némák
kik szájukkal hallgatnak csupán
elgázolt kutyák keresztfája leszel
fű nő majd lábaid között
és inni járnak törzsedhez a gyermekek.
légy türelmes
éhezz és szenvedj
ha túl rossz, azért utáld,
ha túl jó, akkor azért
de mindenképp legyél családja
takard be hűlt helyét az ágyban
gyászold emlékét
légy dühös rá
küldd el
és reméld, hogy idegenek lesztek
egymás számára mikor hazatér
Írd meg és legyél öngyilkos
gyomrodban száraz kenyérhéjjal,
ahogy lyukat mar cipőtalpadba az idő
egy tömbház kátrány-tetején
és te azokra az időkre gondolsz majd
amikor még nem gondoltad –
mert két kukoricafosztás közt
csak a jegenyék tetejét éri igazán a nap.
írd meg
és elgázolt kutyák nőnek lábaid közül
mint a gyermekek
ha túl rossz, azért,
ha túl jó, akkor azért
takard be hűlt helyét az ágyban
és vissza fog jönni,
hogy elölről kezdhessétek
mint egy apró messiás
felvágja ereit
és világosság lesz.